Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
NÓGRÁDY ÁRPÁD befizetéseit is levonjuk, akkor 9,7 garas.72 Ez országos viszonylatban a magasabbak közé tartozik, s a két város tizedével együtt nagyjából Bihar megyével volt egy szinten. Sóvár feltűnően gyenge szereplésének az a valószínű magyarázata, hogy Sóváron a jegyzék két plébániát is említ. A két plébánia - a másik sóvári templom valószínűleg Sópatakot rejti — együttes befizetése 24,66 garas, ami Sáros kiemelkedően magas tizedösszegét nem számítva a negyedik legmagasabb a megyében, s nagyjából megfelel a Sóvárról a forrásokból kibontakozó képnek. 72 Az átlag a legalább egy alkalommal a plébánia neve mellett a befizetett összeget is feltüntető plébániák száma alapján (90 plébánia). 73 Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. (Új Történelmi Tár 1.) Bp. 1989. 15. 74 A kisnemesek lakta falvakat nem számítva elsősorban Dubova, Kavocsán, Kakasfalva (Delnekakasfalva), Obrucsno, Pólyák, Volya (Oroszvolya), valamint a királyi városok falvai: Lukavica és Szentlászló. 75 A jegyzék Somost még egymagában, a később vele egybeolvadt Magyarfalu (Zsidópatak) nélkül hozza, lásd Engel P: Kamarahaszna-összeírások i. m. 95/1., 99/77., 100/88. (= Somos), és uo. 99/81. és 100/90. (=Magyarfalu). A tizedjegyzék adatai közül mindenekelőtt Szentgyörgy, Raszlavica és Szilva látszólag magas átlagos befizetésének értékelése igényel fokozott körültekintést. E három helység esetében ugyanis nem egy-egy település lakossága állt a befizetett összeg mögött, hanem kisebb birtoktestek — Szentgyörgy esetében legalább 6-8 falu - egyetlen plébániához tartozó teljes népessége, és hasonló a helyzet Bajorral és Lipóccal is. Nemkülönben megfejtésre vár, hogy Peklén és Szemelnye (Szmilnó), valamint Gibolt (Gáboltó) és Radoma miért nem szerepelnek a lajstromban, illetve, hogy a jelentős birtokközpont és száz évvel később 102 jobbágyportával összeírt Kurima papja miként tehetett eleget kötelezettségének mindössze 2 garas befizetésével. Mindezt figyelembe véve, jelen ismereteink szerint a tizedjegyzék adataiból a megye lakosságszámára megalapozott becslést nem lehet tenni. A megye népességére vonatkozó következtetést a Zsigmond-kori kamarahaszna-jegyzék alapján tehetünk (1427). A jegyzék összeállítói 334 településen 7557 jobbágyportát írtak össze.73 Ez a szokásos 5-ös szorzóval 37 785 főt jelent az összeírásból valami oknál fogva kimaradt települések,74 a királyi városok lakossága és a birtokos nemesség nélkül. Ezekkel kiegészítve - a három szabad királyi várost, valamint a jegyzékből hiányzó Nagysárost együttesen mintegy 10 000, de legfeljebb 12 000, a megyei nemességet pedig 800-1000 fővel számolva - megyénk lakosságát 1420 táján 49 000-52 000 főre becsülhetjük. Az egyetlen viszonyítási pont, ahol legalább a jobbágyporták száma alapján következtethetünk az Árpádkorra: Somos. A 15. századra a mezővárosok sorába lépő település portáinak számát 1280 körül, a Somosiak osztozkodása kapcsán, birtokosai 50-ben adták meg, 1427-ben pedig 56 portával írták össze.75 Ez arra mutat, hogy a település lakossága másfél száz év alatt mindössze 12%-kai nőtt, azaz a Zsigmond-kori portaszám szűk 90%-ával rendelkezett az Árpád-kor vége felé. Ez az arány azonban bízvást 891
