Századok – 2022
2022 / 5. szám
Kedves Tibor! Ma ülésezett a szerkesztőség, és mi hiába vártuk. Pedig felhívtam két-három hete, hogy megfelelő lesz-e az időpont s kértem írja be a naptárába. Azt mondta, úgy néz ki, jó lesz. Aztán letettem a telefont, de azt éreztem, mégsem jegyezte be a dátumot. Az ülés lezajlott. Hiányoltuk, tanakodtunk, hol lehet, mert egy ideje nem láttuk már. Sejtettük: valami baj van, de azt hittük, kisebb a gond, és gyorsan túl akar lenni rajta, hogy mielőbb visszatérjen közénk. Szintén ma megérkezett mostani számunk imprimatúrája is. Sokat korholt korábban, ne kapkodjunk, hagyjak rá elég időt, hogy felelősséggel tudja ráírni: „nyomdába mehet”. Mert Magának mindig fontos volt, hogy a lap tökéletes legyen. Szakmailag és nyelvileg egyaránt. Frissen megválasztott főszerkesztőként számos újítást hozott a Századok életébe, amelyekbe én már csak belecsöppentem néhány hónappal később, de igyekeztem elhivatottan képviselni és segíteni az új törekvések megvalósítását. Úgy hiszem, az idő Magát igazolta, s az új szerkesztési elvek alapján készült, frissített külsőben megjelenő lap végül meggyőzte a kezdetben hitetlenkedőket is. A Századok vegyes korszakolású, rövidebb terjedelemben, így óhatatlanul „pergősebb stílusban” megírt tanulmány-összeállításai, blokkjai végül elnyerték az olvasóközönség elismerését. Soha nem felejtem el az MTA Tudós Kávézójában tartott első megbeszélésünket, ahol elképzeléseit vázolta előttem. Maga teát ivott, én kávét. Azt mondta, össze kell fognunk az előrelépés érdekében, és közösen vezetnünk a szerkesztőséget. És így lett. Összefogtunk és persze rengeteget civódtunk, mint amikor két erős akarat akarja ugyanazt a „jót”, csak másképpen. Hogy nem lett belőle valódi konfliktus, azt a Maga bölcsességének s a kettőnk között kialakult kölcsönös bizalomnak, tiszteletnek, az egymásban való hitnek köszönhetem. Mert időközben megismertük egymást és éreztük, egyre beljebb engedhetjük a másikat a privát szféránkba, abból csak egy egyre mélyülő munka- és emberi kapcsolat lesz, visszaélés sohasem. Örökre hálás leszek, az első, bemutatkozó
