Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Simon István: III/1. A Belügyminisztérium állambiztonsági vizsgálati osztálya, 1962–1989 (Tabajdi Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM A kismonográfia ugyanis szintetizálja az eddig megjelent publikációk eredményeit. A vizsgálók világának feltárulása után még árnyaltabbá válhatnak a különböző online tematikus oldalak vagy a szakfolyóiratok történetei. Sőt, a politikai ügyek és perek részleteinek elemzésével a kádárizmus világa is új fénytörésben látható. Az állambiztonsági bázisú vizsgálatok alkalmasint könnyen besoroltatnak a totalitárius paradigma értelmezési ketrecébe, illetve sokan csak az erőszak történeteiként tekintenek rájuk. A kötethez hasonló komplex elemzések révén világosabbá válhat, hogy mi állhatott Kádár János különböző törekvései hátterében, miközben kirajzolódik a bürokratikusán iktatott ügyek társadalom- vagy mentalitástörténeti kontextusa is. A BM III/ 1. Osztály parancsnokai például ott voltak 1974-ben a Belügyminisztérium Országos értekezletén, amelyen nemcsak nagyívű (vagy éppen semmitmondó) történeti visszaemlékezéseket hallhattak a pártvezetőtől, de a politikai elítéltek számának alakulása kapcsán gazdasági, társadalomlélektani szempontokkal is szembesülhettek. Végső direktívaként pedig megjegyezhették maguknak azt is, hogy „a belügyi munka mértéke nem az, hogy mennyi ember ül börtönben” (A BM országos értekezletének jegyzőkönyve, 1974. dec. 12. MNL OLXIX-B-l-x 10-600/5/74). Apolitikai perekés elítéltek kezelésén túl ugyanis a BM III/ 1. Osztály munkatársainak a legfontosabb feladata kétségkívül a „szocialista törvényesség” felügyelete lett. Az unalomig ismételt fogalom értelmével kapcsolatban a szerző rögzíti, hogy az „egyrészt jelentette a pártállam intézményei és szervei által hozott jogszabályok betartását, másrészt egy magasabb szintű erkölcsi normára hivatkozva szükség szerint a szabályok megszegését is”. (13.) A munka a szakirodalomból ismert számos példával is igazolja, hogy a vizsgálótisztek tevékenysége átfogta az állambiztonság egész működését. A BM III/ 1. Osztály szakvéleményei, az állambiztonság jogászaival folytatott konzultáció lényegében minden ügyet befolyásolt. Szempontjaik a nyílt intézkedések nélkül lezárt ügyekben is szerepet kaptak. Az egyre gyakoribb elintézési mód a „szignalizáció”, azaz a hivatalos szervek tájékoztatása, eligazítása, felhasználása sem történhetett vizsgálók nélkül. Magyarán a BM III/ 1. Osztály munkatársai akkor is ott voltak a háttérben, amikor a politikai rendőrség nem akart, vagy a formális jogi kereteket betartva nem tudott intézkedni. így munkahelyi elöljárók, kulturális intézményvezetők, iskolai vezetők behívatásainak hátterében, a fenyegetés, megrendszabályozás napi gyakorlataiban is érzékelhető és dokumentálható a hatásuk. A kötet kutatóknak és az információs kárpótlás jegyében saját vagy családjuk történetét megismerni vágyó honfitársainknak egyaránt hasznos olvasmány lehet, különösen, ha a kiadó megoldja a munka szélesebb körű terjesztését is. A munka szervezettörténeti kézikönyvként is segíthet eligazodni a politikai rendőrség töredékes hagyatékában. Ugyanakkor a kismonográfiából megismerhetők a korszak tipikus ügyeinek háttere is (legyen szó kocsmai beszélgetésből kreált izgatási ügyekről, falfirkálásról, tiltott határátlépésről, a vallási kisközösségek elleni hajszáról vagy kémkedésről). Remélhető, hogy e kiváló munka - mely egy tervezett sorozat első kötete - nem marad magában, s folytatódik az állambiztonság egységeinek elemző bemutatása. Tabajdi Gábor 858
