Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Valuch Tibor: Mindennapi történeteink. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok (Bartha Eszter)
TÖRTÉNETI IRODALOM lazulása már legkésőbb az 1980-as években megkezdődött, amikor a dogmatikus marxizmus egyre kevésbé vonzotta a fiatalokat. A munkáskutatást az új társadalomtörténet összekapcsolta a marxizmussal, amelytől éppen megszabadulni igyekezett. Valuch Tibor ezért is lépett új fent unortodox pályára, amikor társadalomtörténeti érdeklődésének látószögébe emelte az egykor fetisizált, utóbb elfelejtett munkásokat. A kötet utolsó része szépen dokumentálja a munka perspektíváit és a benne rejlő lehetőségeket. Miközben a „munkásfetisizmus” korszakában közhely volt, hogy a rendszer kiemelt osztályának tekintett bányászok vagy kohászok a „kommunizmus” haszonélvezői, Valuch Tibor ózdi kutatásai megmutatják, hogy a korszakot valójában súlyos élelmiszerhiány és lakásínség jellemezte, és a régi, „tradicionális” munkáscsaládok visszasírták a háború előtti időszakot. A falvakból „felkerülő” új munkások hasonlóan szenvedtek a lakásínségtől és az elemi higiéniai feltételek hiányától. Az is előfordult, hogy rendes mosdó sem volt az ózdi kohászok egyik részlegében. Szemben tehát azokkal a nézetekkel, amelyek 1958-at tekintik a kádári jólét kezdetének, az építkezések gyümölcsei sokszor csak az 1960-as évek végén vagy az 1970-es években értek be. Valójában ekkor kezdődött meg a munkásság anyagi felemelkedése, integrációja a középosztályba. Valuch így fogalmaz: „Ez a folyamat irányát tekintve hasonlított a nyugat-európai munkásság átalakulásához, de egyrészt időben később bontakozott ki, másrészt minőségileg más körülmények között ment végbe, harmadrészt az alacsonyabb »jóléti«, fogyasztói szint elérése összehasonlíthatatlanul nagyobb egyéni, családi erőfeszítést és áldozatot követelt meg.” (239). A második gazdaságba való bekapcsolódás, miközben új lehetőségeket nyitott a munkások előtt, valójában két műszakot jelentett: nemcsak a túlórákról van itt szó, hanem arról is, hogy az „újmunkások” a háztájiban folytatták a gyárban egyszer már letett munkát. Ennek hatásai persze az egészségügyi mutatókban is megjelentek. Érdemes kiemelni a Munkásgenerációk nyomában. Az anyakönyvek mint a magyar nagyüzemi munkásság társadalomtörténetének forrásai című tanulmányt. A feltérképezett öt generáció mikroperspektívából tükrözi a magyar munkástársadalom átalakulását. Az első fontos töréspont a szakmunkássá válás, majd - már az államszocializmus idején - az értelmiségi létbe való felemelkedés. A gyár bezárása a további perspektívákat is kijelöli - legalábbis helyben. Miközben az államszocializmus idején a korszak emblematikus osztályának tekintették a munkásságot, a történelem iróniája, hogy maguk a munkások - a művelődök, képzettebbek, kulturáltabbak stb. - saját maguknak vagy gyermekeiknek egészen más sorsot kívántak. Nem véletlenül lett ebben a közegben fő cél a továbbtanulás vagy legalább a gyerekek taníttatása. A munkások megígért emancipációja ebben az értelemben sokak számára jelentett valódi felemelkedést a tudáselit soraiba, ami a rendszer valódi eredményei közé tartozott. Kár, hogy 30 évvel a rendszerváltás után ez is - csakúgy, mint a munkáskutatás - mintha kilúgozódna a történelmi emlékezetből. Valuch Tibor könyve azoknak állít emléket, akik az államszocializmus minden ellentmondásosságát megtapasztalták. Fent már méltattam a kötet tudományos eredményeit és érdemeit; ehhez még annyit teszek hozzá, hogy olvasmányos stílusa és közérdekű témái okán a könyvet a laikus olvasók is érdeklődéssel forgathatják. A rendszerváltás után született generációknak már történelem a Csepel bicikli, a Trapper farmer, az, hogy honnan származott az arany csempészáru, hogyan élték meg szüleik, nagyszüleik a szexualitást és a szexuális forradalmat, mit jelentett a sokat propagált női emancipáció és nőpolitika, és miért voltak „szegények” a magyar gazdagok. A mindennapok története azonban csak látszólag hálás feladat, hiszen a jó szemű szociológus nem pusztán dokumentál, hanem értékel és elemez egy társadalomtörténetileg véglegesen még ma sem meghatározott korszakot. A szerző ezt a feladatot maradéktalanul teljesíti, és termékeny vitára invitálja mindazokat, akik jobban meg akarják érteni, hogyan éltek és gondolkodtak a kádárizmust belülről ismerő generációk. Bartha Eszter 853
