Századok – 2022
2022 / 4. szám - KRÓNIKA - Beszámoló az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára rendezett konferenciáról (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Bp. 2022. április 22.) Orsós Julianna
BESZÁMOLÓ AZ ARANYBULLA 800. ÉVFORDULÓJÁRA RENDEZETT KONFERENCIÁRÓL megerősítéséhez, ami azonban I. Károly idején elmaradt. I. Lajos nápolyi hadjáratai után a nemesség kérte a II. András által nyújtott kiváltságok megújítását. Az 1351. évi megerősítésbe egy cikkelytől eltekintve minden bekerült. Ebben az egyben az uralkodó az örökös nélküli szerviensek birtokaira vonatkozó szabad végrendelkezés jogát semmissé nyilvánította, és előírta a rokonok kötelező öröklését. A korábbiakhoz képest a megújítás 25 új cikkelyt tartalmazott, köztük az 1347—1349 közt dúló pestisjárvány miatt szükséges gazdasági intézkedéseket és a jobbágyok feletti nemesi bíráskodási jogkör szabályozását. Az 1384. évi megújítás a belső stabilitást kívánta biztosítani, komolyabb politikai hatással azonban nem járt. Mária királynőnek egy év múlva át kellett adnia a trónt II. Károly számára. Zsigmond nagyon tudatosan használta fel az Aranybullát politikai céljai érdekében. 1397-ben a nikápolyi vereség után a temesvári országgyűlésen erősítette meg az 1351. évi megújítást. Dreska Gábor hangsúlyozta, hogy ez nem transsumptum volt, hanem a szöveg szerkesztett, korszerűsített változata, és egy pragmatikus korrekció is szerepel benne: az 1222. évi 7. cikkely helyére, amelyik a szerviensek hadkötelezettségét tárgyalta, egy részletes szabályozás került. Zsigmond halála után, 1439-ben Albert átvette ugyan az Aranybulla néhány részletét, de például az ellenállási jog már nem szerepelt a megerősítésében. Dreska Gábor előadása végén összefoglalóan elmondta, hogy 13. századi kortársak még élő nyersanyagként, hivatkozási alapként tekintettek az Aranybulla szövegére, a 14. században történelmi szövegként kezelték és formálták is, a 15. században pedig új cikkelyekkel egészítették ki. Hegedűs András PhD, az Esztergomi Prímási Levéltár igazgatója az Aranybulla esztergomi székeskáptalannak szánt példányáról tartott előadást. Az irat elpusztulása kapcsán az egri káptalan egy korabeli beszámolója nyomán felvetette, hogy a példányt más aranypecsétes oklevelekkel együtt 1304-ben II. Vencel cseh király és emberei semmisíthették meg bosszúból, mivel az I. Károlyt támogató Mihály esztergomi érsek nem volt hajlandó a fiát, Vencelt magyar királlyá koronázni. Az előadó II. András Prímási Levéltárban őrzött aranypecsétjéről elmondta, hogy az azon szereplő uralkodó ábrázolása az ismert bambergi lovas vonásaira hasonlít, jóllehet a szobrot a német kutatás Szent Istvánnal azonosítja. A magyar uralkodói aranypecséteket mutatta be Kurecskó Mihály, az MNL osztályvezető-helyettese, megemlítve, hogy már a 11. századból ismerünk magyar uralkodói fémpecséteket. Legkorábbról adatolhatóan II. Géza rendelkezett aranypecséttel, amelyről a Magyarországon átutazó Abu-Hámid al-Garnáti emlékezett meg. Az előadó bemutatta a pecséteken szereplő uralkodói szimbólumok változásait, a II. András aranypecsétjén szereplő Nap és Hold szimbólumokról pedig elmondta, hogy azok a második nagypecséten jelentek meg először. Ezzel 841
