Századok – 2022
2022 / 4. szám - KRÓNIKA - Beszámoló az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára rendezett konferenciáról (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Bp. 2022. április 22.) Orsós Julianna
BESZÁMOLÓ AZ ARANYBULLA 800. ÉVFORDULÓJÁRA RENDEZETT KONFERENCIÁRÓL a történeti hagyományban. Az első ezek közül II. András 1222. évi úgynevezett egyházi aranybullája volt, amelynek a kutatás eddig nem szentelt kellő figyelmet. Ezt követte az 1222. évi szerviensi dekrétum, amelyet Aranybullaként ismerünk, és saját szövege szerint hét példányban állítottak ki. Alig egy évtized múltán, 1231-ben II. András kiadta az úgynevezett egyházi-szerviensi aranybullát, végül a negyedik, az 1267-ből származó, IV. Béla és fiai törvényeit tartalmazó oklevél. Az 1222-ben kiadott oklevél hét példányát a pápa, a johannita lovagrend, a templomosok, a király, az esztergomi és kalocsai székeskáptalanok, valamint a mindenkori nádor számára állították ki. Szovák Kornél felidézte a Knauz Nándor és Mircse János között lezajlott, ma is tanulságos szakmai vitát, valamint elmondta, hogy az Aranybulla textus receptus?, egy olyan 1318-ból származó másolat, amely az egyik eredeti, valószínűleg az esztergomi káptalan számára küldött példány alapján készült. Bár Karácsonyi János a 19. század végén még úgy gondolta, egy oklevél megpecsételtsége elegendő volt hitelességének eldöntéséhez, ez ma már módszertanilag elfogadhatatlan. Az iraton eredetileg négy főpapi függőpecsét szerepelt. Az egyik — minden bizonnyal az esztergomi érseké — ma már hiányzik róla. Csak az 1222-ben kiállított oklevél szövegét tartalmazza tehát az irat, vagyis hiányoznak olyan oklevéltanilag elvárható részletek, mint az intitulatio, az inscriptio vagy a corroboratio - hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ez persze a szöveg hitelességét nem kérdőjelezi meg, a kiállítás módjára vonatkozóan azonban kérdéseket vet fel. Szovák Kornél szerint nem zárható ki, hogy az oklevélből nem hét példány készült, legalábbis később ezeket nem említették, és nem hivatkoztak rájuk. Előadása végén az 1231. évi megerősítésben szereplő, hiteleshelyek működését szabályozó 21. cikkely egy szöveghelyét segítségül hívva bemutatta, hogy milyen leegyszerűsítésekhez, majd később félreértelmezésekhez vezethetnek a filológiai érvekkel alátámasztható emendációnál messzebbre merészkedő javítási kísérletek. Ezt követően Solymosi László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) professor emeritusa előadásában kifejtette, hogy az Aranybulla pillanatképet ad az ország korabeli állapotáról, tehát egyfajta politika- és társadalomtörténeti lenyomatként kell értelmezni. Az előadó elmondta, hogy bár eredetiben az oklevél egyik példánya sem maradt fenn, a későbbi másolatok megtartották a szöveget. Solymosi László azt valószínűsíti, hogy az 1318-as másolat elkészítéséhez az esztergomi példányt használták fel, a pápai regisztrumkötetben pedig azért nem maradt fenn másolatban a szöveg, mert annak bejegyzésével az egyházfő elismerte volna az egyház számára hátrányos tizedszedési módra vonatkozó rendelkezéseket. Az oklevél végén nincs pontos keltezés, de szövegében szerepel a Szent István napi törvénynap és a húsvét. Bár az irat felsorolja a hivatalban lévő egyházi méltóságokat (világi 836
