Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kosztyó Gyula: A „magyar világ” utolsó napjai (1944. október)
A „MAGYAR VILÁG ” UTOLSÓ NAPJAI KÁRPÁTALJÁN (1944. OKTÓBER) Közben 24-éig lezajlott a Csap—Ungvár—Vihorlát hegység vonalra történő visszavonulás. A 4. Ukrán Front 18. hadseregének harckocsijai azonban hamarosan az 1. magyar hadsereg hátába kerültek, így a magyar csapatok Munkács október 26-ai, illetve Ungvár október 27-ei feladásával igyekeztek a bekerítésből kitörni nyugati irányban.116 24-én a 13. felderítő osztály a beregszentmiklósi völgyszűkületben reteszállást foglalt el,117 hogy a csapatok kivonását biztosítsa Munkácsról. Ez roppant lassan zajlott. A város vasútállomán ugyanis még október 25-én reggel is zsúfoltság volt a feltorlódott vagonok miatt. Nehezítette a berakodást, hogy az egyetlen hídhoz egy szűk utca vezetett, ahol nagy volt a torlódás. „Szörnyű jelenetek játszódtak le a városban. Erdélyi menekültek próbáltak kocsijaikkal előbbre jutni, a város lakosságának jórésze az utcákon szaladgált. Egyesek menekültek, a többség azonban feltört és fosztogatott minden üres vagy annak látszó üzletet, házat stb. Közben összeverekedtek a zsákmányon”118 — jegyezte meg visszaemlékezésében Fabinyi József százados Munkácsról. Hasonló események játszódtak le Ungváron is: „A város kiürítése megkezdődött, nagy a fejetlenség, fosztogatás. Mi rendelünk ki az állomásparancsnokság részére egy rendfenntartó szakaszt a városba, mert más alakulat már alig van.”119 megjelent Munkács város sertéshizlaldájában, és elszállítottak 40 db sertést, azzal az ígérettel, hogy az V. hadtest parancsnokság majd kifizeti az árát. Még ezen a napon egy katonákat szállító szekér három sertést vitt magával minden magyarázat nélkül, október 23-án is hasonló módon két sertést vittek magukkal katonák. KTÁL Fond 1553. op. 1. od. zb. 910., 22. 116 Szabó P. - Számvéber N.: A keleti hadszíntér i. m. 72. 117 A reteszállás előre kiépített védőállás, ahol a védő az arcvonalat áttörő ellenség támadását igyekszik elhárítani. 118 HL VII. Tgy.2834. Fabinyi József: A magyar királyi 13. honvéd gyalogos hadosztály története (a Kárpátok előterében) 1943-1944. 45-46. 119 Havas Rezső: A Kárpátoktól az Alpokig. Egy légvédelmi tüzér főhadnagy naplója 1944-1945. Szerk. Illésfalvi Péter — Molnár Attila. Zalaegerszeg 2020. 51. 120 Szabó P. — Számvéber N: A keleti hadszíntér i. m. 72. 121 Illésfalvi Péter: Emlékezés a hegyicsapatokra 1999. Bp. 2002. 63. Munkács és Ungvár feladása után a magyar csapatok igyekeztek nyugati irányban kitörni a bekerítésből. A 6. gyaloghadosztály Ungvár és Perecseny között, a 13. gyaloghadosztály pedig Munkácsnál szenvedett megsemmisítő vereséget. A személyi állomány jelentős része kilátástalan helyzete miatt a hadifogságot választotta.120 Ungvári a Magyar Királyi Honvédség október 28-án rövid időre visszafoglalta, hogy ezáltal fedezze a 16. és 24. gyaloghadosztályok átkelését a Tiszán.121 Sáry ezredes és Vály vezérkari ezredes kísérletet tett Ungvár védelmére is. (Például felrobbantották az Ung feletti hidat.) Hozzájuk csatlakozott az ungvári csendőrtanzászlóalj, melynek tagjai néhány magyar páncélossal, Botond István századossal és mintegy 450 csendőrrel védelmi állásba vonultak Ungvár 808
