Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Umbrai Laura: Miért lett lómészáros a főváros? Budapest húsellátás problémái a 20. század elején
UMBRAI LAURA idegenkedtek a célzottan a főváros ellátására szakosodó, vagyis nem exportra dolgozó nagykereskedelmi tevékenységtől.7 7 De ennek nemcsak az volt az oka, hogy a nagytőke jobban megtalálta számításait a birodalom másik felének ellátásában, illetve hogy eddigre már megkezdődött az osztrák tőke kivonása is Magyarországról, hanem az is, hogy sem a Budapestre irányuló nagykereskedelemnek, sem pedig a Budapesten keresztül zajló exportkereskedelem elvárásainak nem feleltek meg kellőképpen a budapesti közélelmezési háttérintézmények, a vágóhidak, a vásárcsarnokrendszer vagy akár a vásárpénztár. 116395/1911. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a drágaság enyhítés iránt teendő intézkedések ügyében. Fővárosi Közlöny, 1911. november 17. 3325.; Kövér György: Növekedés és hanyatlás az Osztrák-Magyar Monarchia történelmi emlékezetében. Korall 54. szám (2013) 5-27., itt: 23-24. 8 A megélhetési költségek és elsősorban az élelmiszerek drágulása már az 1890-es évek közepétől érzékelhetővé vált, de csak a századfordulótól kapott nagyobb nyilvánosságot. A fix fizetésű tisztviselő réteg egyre gyakrabban sürgette gyűléseken, memorandumokban és az újságok hasábjain a fizetésrendezést, ezáltal folyamatosan napirenden tartva az „elviselhetetlen drágaság” kérdését. Tonelli Sándor: A drágaság kérdése Magyarországon 1901-1910-ben. Közgazdasági Szemle 36. (1911) 45. kötet 145-173., itt: 146. 9 Katus L.: A modern Magyarország i. m. 421. 10 Havas Rezső interpellációja. Fővárosi Közlöny, 1910. február 4. 244. 11 A létfenntartási indexre vonatkozó adatok csak 1924. december 31-től állnak a rendelkezésünkre. A budapestiek fogyasztási szokásai iránt a két világháború között nőtt meg a tudományos érdeklődés, amikor a külföldhöz képest igen csak megkésve, 1928-ban háztartási könyveket vezettetett több családdal is a Statisztikai Hivatal. A Budapesti Főváros Levéltára őrizetében található anyagot már eddig is sok kutató vizsgálta eredményesen. Bódy Zsombor: A fogyasztás igénye. Rétegspecifikus fogyasztási minták és általános fogyasztási várakozások a két világháború közötti Budapesten. In: Az Atelier-iskola. Tanulmányok Granasztói György tiszteletére. Szerk. Czoch Gábor - Klement Judit - Sonkoly Gábor. A főváros lakossága és elsősorban az anyagi helyzetén változtatni csak nehezen tudó bérből és fizetésből élők csoportja a korszakban hathatós képviselet nélkül maradt s teljesen kiszolgáltatottá vált, mivel nem tudta a gazdasági viszonyok változása során növekvő terheit másokra továbbhárítani. Ezen a helyzeten nem sokat tudott változtatni az ausztriainál is továbbtartó gazdasági depressziót követő, 1906- tól kezdődő újabb konjunktúra sem. Az 1909 és 1912 között tetőpontjára jutó gazdasági erősödésből, amely a mezőgazdasági és ipari kisárutermelőket is pozitívan érintette, a bérből és fizetésből élő városi lakosság vajmi keveset érzékelt a mindennapi élelmezés terén. A bérek ugyanis csak késve követték a létfenntartási költségek emelkedését, s akkor sem a megfelelő arányban. Ennek a széles rétegnek a reáljövedelme a világháborút megelőző másfél évtizedben8 előbb lassabb, majd egyre gyorsabb ütemben csökkent.9 Az állami szintű beavatkozást kívánó probléma épp a kormányzati hajlandóság hiánya miatt végül lokális cselekvésre ösztönözte Budapestet. Az élelmezés gazdasági folyamatába beavatkozó aktív szerepvállalásával a főváros úttörő és korántsem kockázatmentes feladatot vállalt magára. „Budapest a kontinens legdrágább városa”10 Az aktuális életszínvonal érzése több összetevő együttes eredménye, melyek közül azonban csak néhány tételt lehet jól mérni.11 A mérhető összetevők (élelmezési költségek, 741
