Századok – 2022

2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kalocsai Dóra: A fén yűzés jelentése és jelentősége. A luxus szimbolikus-rituális szerepe a Habsburgok 18. századi keresztelési és esküvői szertartásaiban

A FÉNYŰZÉS JELENTÉSE ÉS JELENTŐSÉGE Elemzésemben megvizsgálom, hogy a különféle ékkövek, nemesfémek és textíliák milyen jelentéssel és jelentőséggel bírtak a bécsi udvar kiemelt repre­zentációs alkalmaknak számító esküvői és keresztelési szertartásaiban. Milyen szimbolikus jelentést tulajdonított az efféle fényűző tárgyaknak a korabeli felfo­gás? Milyen üzenetértékkel bírtak az adott rítus kontextusában? A szertartások kellékeiben eszközölt változások hátterében milyen érték- és pozícióváltozások állhatták? Mennyiben egyezett az ékkövek és nemesfémek alkalmazási módja más európai udvarok gyakorlatával? Robert Darnton szerint a jelképes és nem jelképes cselekvés közötti különbség felismerése a kulcs a kommunikáció és a kultúra megértéséhez.8 Felvetése nyomán haladva azt remélem, hogy a díszítés aktusának, az ékkövek megválasztásának tudatos szimbólumhasználatként való vizsgálata nemcsak az adott szertartások értelmezését segíti, hanem közelebb visz a kora újkori szimbolikus kommunikáció és kultúra megismeréséhez is. 8 Robert Darnton: Történelem és antropológia. In: Történeti antropológia. Szerk. Sebők Marcell. Bp. 2000. 94. 9 Barbara Stollberg-Rilinger: Maria Theresia. Die Kaiserin in ihrer Zeit. Eine Biographie. München 2017. 365-366. A fényűzés szimbolikus-rituális szerepe a Habsburg császári udvarban A fényűzésnek kardinális szerepe volt a császári udvarban. Egy uralkodó méltó­sága szimbolikusan abban a tárgyi pompában is kifejeződött, amely körülvet­te. így átértelmeződött a fejedelem környezete: rezidenciái, ceremóniatermei, a templomok, a főurak kastélyai, amelyekben ő megjelent, sőt akár a város utcái is az uralkodói reprezentáció színhelyeivé válhattak. Ezeken a helyszíneken a pom­pa teremtette meg azt a keretet, amelyben a fejedelem és udvartartása megjelen­hetett, azt a kontextust, amelyben az uralkodói méltóságot értelmezni kellett. A materiális luxus fragmentálta a teret, kiemelte belőle az uralkodó környezetét, és olyan jelentőséggel ruházta fel, amellyel addig nem rendelkezett: szakralizálta azt. A fényűzés az uralkodó és az udvar presztízsétől elválaszthatatlan volt, nél­küle a fejedelmi tekintély devalválódott volna.9 A dinasztia rítusait és ceremóniáit (királykoronázás, hódolatnyilvánítás, az ural­kodó esküvője, a trónörökös születése stb.) minden esetben a fizikai tér átalakítása kísérte. Ilyen alkalmakkor a materiális luxus időlegesen átlényegítette azt a teret, amelyben az adott esemény- vagy cselekvéssor lejátszódott, és kialakította az ural­kodói fenség szféráját. Barbara Stollberg-Rilinger a rítust standardizált, szimbolikus cselekvéssorként definiálja, amely performatív ereje révén valamilyen állapotválto­­zást idéz elő a résztvevőkben, vagy valamilyen kötelezettséget ró rájuk. Hatóereje 720

Next

/
Thumbnails
Contents