Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kalocsai Dóra: A fén yűzés jelentése és jelentősége. A luxus szimbolikus-rituális szerepe a Habsburgok 18. századi keresztelési és esküvői szertartásaiban
A FÉNYŰZÉS JELENTÉSE ÉS JELENTŐSÉGE tudósításokban a szertartás lát vány világának, külsőségeinek éppen akkora figyelmet szenteltek, mint a rangsorrend bemutatásának, ami a rítust kísérő fényűzés jelentőségére utal. A barokk udvari pompa fénykorában, a 18. század első felében vizsgálom a luxus szimbolikus-rituális szerepét elsősorban VI. Károly császár (ur. 1711-1740) gyermekeinek, a még csecsemőként elhunyt Lipót Jánosnak (1716) és Mária Teréziának (ur. 1740-1780), illetve a későbbi II. Józsefnek (ur. 1765/1780- 1790) a keresztelésén, valamint az eseményekhez kapcsolódó asszonyavatási rítusokon keresztül. Vizsgálatom kiterjed a 18. századi Habsburg uralkodók, mindenekelőtt VI. Károly, Mária Terézia és József főherceg esküvői ünnepségeire és azok tárgyi pompájára is. Érdemes összevetni e három menyegzőt, a gyakorlatban ugyanis mindhárom alkalommal a leendő trónörökös házasságkötéséről volt szó, a reprezentáció szintjén mégis eltérő hangsúlyt kaptak ezek az események. Különösen érdekes Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc házasságkötése a főhercegnő örökösödési jogi helyzetének kényes volta miatt. A tanulmányban a szertartásokat övező pompát nem csupán a hatalom és a státus kifejezésére szolgáló eszközként vizsgálom, hanem mélyebb, a rítus kontextusában értelmezendő jelentéstartalmának a felfejtésére is törekszem. Az effajta megközelítések számára az 1970-es évektől kezdődően a történettudomány kulturális fordulata, illetve az antropológia felől érkező impulzusok, az új módszertan és elméletek teremtettek táptalajt. Termékenyítőleg hatott a történeti kutatásra az 1960-as évektől terjedő antropológiai kultúra-fogalom, amely a kultúrát jelképek rendszerének tekintette. E jelképrendszer elemzésére a Clifford Geertz által kidolgozott „sűrű leírás” eljárása a kultúrát szövegként fogta fel, a jelentések és összefüggések hálózatát pedig a jelek szövegszerű „olvasásával”, értelmezésével igyekezett felfejteni. E tág kultúrafelfogás talaján az 1970-1980-as években radikálisan kiszélesedett a történészek vizsgálódásainak spektruma, ami új módszertani megközelítéseket és a kutatás új tárgyainak, forrásainak a felfedezését eredményezte. Ez nem csupán az alsóbb társadalmi rétegek és a hétköznapok világa felé fordulást jelentette, hanem a korábban is a kutatás homlokterében lévő témák, a politikatörténet és az elit vizsgálatának az újragondolását egyaránt.4 4 Apor Péter: Történeti antropológia. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Szerk. Bódy Zsombor - Ö. Kovács József. Bp. 2006. 449-450., 457-458., 461-462., 466., 468.; Dobszay Tamás - Fónagy Zoltán - Szívós Erika: Művelődéstörténet, kultúrtörténet. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe i. m. 400-402. A középkor- és a kora újkorkutatásban ehhez mindenekelőtt a szimbolikus kommunikáció vizsgálata jelentett inspirációt. Barbara Stollberg-Rilinger szerint ez a kulcsa a kora újkori társadalom és kultúra megértésének, hiszen a társadalmi és politikai rend, a korabeli normarendszer szimbolikus aktusokban manifesztálódott, illetve megerősítése vagy megváltoztatása is jelképes cselekvések révén történt. E kutatási terület fontos 718
