Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A sohasem volt pápai követek. Új szempontok a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének értelmezéséhez
BARABÁS GÁBOR kapcsolatos adatot, illetve azt, hogy VIII. Bonifác ténylegesen támogatta volna Károlyt III. András ellenében.22 22 MályuszE.: Krónikaproblémák i. m. 736. 23 Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a Thuróczy Krónika 1985-ös kritikai kiadásának jegyzeteiben a VIII. Bonifác által megbízott legátusra vonatkozó információt Mályusz Elemér és Kristó Gyula - bár a 14. századi krónikakompozíció esetében ezt nem tették meg - hipotézisünkhöz hasonlóan egy korábbi pápai követre, Johannes (Giovanni) Uoccionére vonatkoztatták, „ut autem iste Karolus reg nare valeret et contra Andreám regem potestatem accipere, papa legatos unum et alium de latere suo contra regem Andreám pro Karolo destinavit, qui nihil agere valentes ad propria redierunt” - Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum I. Textus. Ed. Elisabeth Galántai - Julius Kristó. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova 7.) Bp. 1985. 141. (110. caput); Lásd Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii 1-2. Ed. Elemér Mályusz - Julius Kristó. (Biblio theca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova 8-9.) Bp. 1988. II/1. 519. Köszönöm Csákó Juditnak, hogy felhívta a figyelmemet a kérdéses szöveghelyre. 24 „legatos [...] de latere suo ” - Chronici Hungarici compositio i. m. 478. 25 „papa prefatus” - Chronici Hungarici compositio i. m. 478. 26 A kifejezés jogi értelemben a legátusnak adott felhatalmazásra vonatkozik. Lásd alább. 27 Lásd legutóbb Kiss Gergely:NT\L Bonifác és Magyarország (1290-1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései. Századok 152. (2018) 1356-1357. 28 A pápai legátusok osztályaira lásd alább a 88. jegyzetet. A továbbiakban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az inkriminált passzus esetében tévesztéssel, célzatos ferdítéssel van-e dolgunk, vagy egyéb magyarázat is adható a szövegben található ellentmondásra.23 Ügy vélem ugyanis, hogy ebben az esetben nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy az említett pápai oldalkövetek14 tevékenysége idejének — véletlen, avagy tudatos — eltévesztésével van-e dolgunk, amint azt többen is vélelmezik. Vizsgálódásunk célja az említett szöveghely értelmezésének új megvilágításba helyezése. Felmerülhet ugyanis: abban történt a tévedés, hogy csak VIII. Bonifác lehetett az említett pápa15 A IV. László magyar király (1272-1290) halálakor Szent Péter trónján ülő IV. Miklós (1288-1292) ugyanis valóban meghatalmazott egy legátust, akinek a magyar trónörökléssel kapcsolatban is el kellett járnia, méghozzá az oldaláról, azaz de latere kiküldve őt, vagyis teljhatalommal ellátva,26 ahogyan az a krónikaszövegben is olvasható.27 A IV. Miklós által felhatalmazott pápai oldalkövet,28 Benvenuto gubbiói püspök ugyan végül nem jutott el az országba, utóda, az itáliai Jesi püspöke, Uguccione János (Johannes Uguccione) azonban igen — igaz, nem legátusként, hanem alacsonyabb jogosítványokkal ellátva, mint nuncius. Kettejük felhatalmazásának és tevékenységének az elemzése közelebb vihet minket kérdéseink megválaszolásához, azonban szélesebb spektrumban kell vizsgálódnunk. Először is meg kell említeni az úgynevezett Budai Minorita Krónikává kapcsolatos kutatásokat, át kell tekintenünk a IV. Miklós követeivel kapcsolatban eddig megfogalmazott nézeteket, illetve vizsgálni kell azt is, mely pápai küldöttekről olvashatunk a krónikában, és a rájuk vonatkozó információk mennyiben felelnek meg a más források segítségével korrigált képnek. 695
