Századok – 2022

2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához

ÚJ SZEMPONTOK AZ 1041-1044-ES ÉVEK MAGYAR-NÉMET KONFLIKTUSSOROZATÁHOZ

hogy a mai jogi értelemben vett intézményesült államokról, külpolitikáról vagy határokról valóban nem beszélhetünk még all. századot illetően, a korszak forrásai alapján valószínű, hogy a határok szervezése már ekkor eljutott az intézményesülés egy bizonyos fokára. Minden bizonnyal már ekkor léteztek — magyar és német oldalon is - olyan jól szervezett vagy szervezés alatt álló területi egységek, amelyek határvédelmi célokat szolgáltak, így azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Henrik éppen egy ilyen szervezeti egység létrehozását tűzte ki célul, amikor a szóban forgó években Magyarországra támadt. III. Henrik uralkodását ugyan valóban körüllenghette a teokratikus-transzperszonális uralkodóeszmény, és erre építve, személyes, hűbéri kapcsolati hálóján keresztül irányította a Német Birodalmat, a nyugati keresztény világot, amelyben nem léteztek még sem jogi-intézményi értelemben vett nemzetállamok, sem ezek konfliktusai, és amelyeknek a belső és külső határai, viszonyai állandó mozgásban, változásban lehettek. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy Henriknek olyan gyakorlatias kérdésekre is megoldást kellett találnia, mint a bajor-magyar határon évtizedek óta zajló határvillongások, és az is elképzelhető, hogy a keresztény uralkodó elképzeléseiben szerepelt a mindenkori magyar uralkodó hűbéressé tétele is.

THE HUNGARIAN-GERMAN CONFLICTS OF 1041-1044

FROM A NEW PERSPECTIVE

By Iván

Kis

SUMMARY

The paper explores the conflict between the Kingdom of Hungary and Emperor Henry III between 1041 and 1044. The topic was raised by a scholarly dispute. While the supporters of the ’traditional view’ (Ferenc Makk,

György GyörfFy,

or

Gyula

Kristó) thought

that the campaigns that Henry III launched at that time were motivated by an expansivehegemonic drive, a more recent opinion, represented by Gábor

Varga,

proposes that the German incursions should rather be interpreted in the framework of the German emperor’s ’peace-making’ ideological program. The present paper offers a middle-of-theroad approach. It argues that the steps taken by the Emperor concerning the Kingdom of Hungary cannot be understood either through the examination of his expansivehegemonic aspirations or in terms of his ’peace-making’ program. Rather, the solution is somewhere between the two, and the conflict should in fact be explained by the efforts of both parties, especially the Germans, to stabilize the conflict-ridden relations along the borders.

690