Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
ÚJ SZEMPONTOK AZ 1041-1044-ES ÉVEK MAGYAR-NÉMET KONFLIKTUSSOROZATÁHOZ néhány számunkra fontos adalékot. Közülük kettő 1048-ban kelt, az egyik oklevél kibocsátásának helyszíne bizonytalan,84 a másikat Regensburgban (április 8-án) adták ki.85 Ezek a fenti földrajzi nevekhez két helynévvel járulnak hozzá: Sarasdorf,86 valamint a Schwarza folyó. 87 A másik két oklevél egyaránt 1051. október 25-én kelt Hamburgban,88 és mindkettő tárgyaként a hainburgi egyháznak juttatott adományok szerepelnek. Az egyikben Sieghartskirchen települést említik,89 a másikban pedig a szóban forgó terület a Lajta és a Morva folyók, valamint Strachotín90 és a Fischa folyó „kapuja” {ostid) között helyezkedik el. Fontos továbbá, hogy mindkét irat úgy hivatkozik a bennük szereplő térségre, mint amelyeket (a magyaroktól) fegyveres erőszakkal szereztek vissza. 84 DD H III. 211. Egyes feltételezések szerint ez az oklevél nem 1048-ban, hanem 1044-ben keletkezett. Az oklevél kiadásának helyszíne bizonytalan. Ezekről lásd az oklevél kiadásához fűzött kommentárt. 85 DD H III. 212. 86 Az oklevélben: Sarachesdorf, a település a Lajta folyó mellett található. 87 Az oklevélben Suarzaha néven szereplő folyó nem azonosítható teljes bizonyossággal, lehetőségként felmerül, hogy a Lajta folyó felső szakaszáról van szó, de a mai Csehországban található Svratka folyó is szóba jön. Lásd az oklevél kiadásához fűzött kommentárt, valamint Kovacic, H.: Die Entstehung der östlichen Reichsgrenze i. m. 112. 432. jegyz. 88 DD H III. 276., 277. 89 Az oklevélben Sigehartteschiriha néven szereplő helység Alsó-Ausztriában található. 90 Az oklevélben Strachtinként szereplő helység a mai Csehországban található. Az első, amelyre a felsorolt oklevelek tartalmával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet: az iratokban felbukkanó földrajzi nevek által körülhatárolható terület egybeesik azzal a régióval, amelyet az elbeszélő források szerint III. Henrik visszaszerzett a magyaroktól az 1041—1044-es betörései során (és amelyet István király 1031-ben megkapott). A krónikákból tudjuk, hogy a német uralkodó a Lajta- Fischa közét, valamint egy, a Morva folyó melletti területet szerzett meg. Az oklevelekben pedig — Siegfried őrgróf territóriumának megjelölésekor — úgyszintén ezt a három folyót nevezik meg, továbbá a Zaya, a Sulz, a Schwarza folyókat: utóbbiak a terület még pontosabb behatárolását teszik lehetővé nyugat, illetve észak felé (amellett, hogy a Schwarza elhelyezkedése egyelőre kérdéses). A lokalizálásban segítenek a források által említett helynevek is: Pozsony, Hainburg, valamint az aacheni oklevélben olvasható Stillfried, továbbá Sarasdorf, Sieghartskirchen és Strachotín is. A Neumarkl Ungarnmark topográfiájáról tehát a következőket mondhatjuk el: északi-keleti irányban körülbelül 80, nyugat-keleti irányban 20 kilométer kiterjedésű lehetett, kivéve a Dunától északra és keletre eső részt, ahol a Morva torkolatánál és Hainburgnál valamivel hosszabb (kb. 30 kilométer) volt. A területi egység legészakibb pontját a Zaya folyóhoz, Bécs környékére helyezhetjük (a Weinviertelhez), a legdélebbi pedig Reisenberg lehetett. Kelet-nyugati irányban a 686
