Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
KIS IVÁN alapul véve. Az első erre vonatkozó adatunk éppen a 1043. évi német támadás kapcsán bukkan fel: az Altaichi Évkönyvben olvasható, hogy a magyarok egy opus (ember alkotta objektum) segítségével elzárták a Rábca vizét. Jelen tudásunk szerint a 11. század során az efféle mesterséges védelmi rendszer objektumait (fatorlaszok, földhányások, erődítmények) a gyepű szó jelölte.63 Az is elképzelhető, hogy Nyugat-Magyarországon már ebben a században létezett (várkerület vagy vármegye) határvédelmi területi egység.64 A magyar gyepű-kutatás egyik maradandó eredménye annak kimutatása, hogy amint a magyar állam birtokába vette a Kárpát-medencét, úgy tolódtak egyre kijjebb (illetve húzódtak vissza Nyugat- Magyarországon a magyar állam hatósugarának csökkenésével) a gyepűk.65 Azt fontos leszögezni, hogy a gyepű nem jelentett mai értelemben vett országhatárt. A kérdésben való eligazodást segítik még a források speculator (őr), sagittarius (lövő), explorator (leső) megnevezései (a kifejezések fordításai az alább idézett Kristó Gyula — Makk Ferenc — Szegfű László által írt tanulmányból származnak), amelyek szintén arra utalnak, hogy valamilyen szintű határszervezettség már a magyar történelem korai szakaszában is létezett.66 63 Kristó Gy. — Makk E — Szegfii L: Szempontok és adatok i. m. 639-641. 64 Zsoldos A.: Confinium és marchia i. m. 102. 65 Kristó Gy — Makk E — Szegfii L: Szempontok és adatok i. m. 642. 66 Uo. 650-656.; Zsoldos A.: Confinium és marchia i. m. 100. 67 Boshof, E.: Das Salierreich und der europäische Osten i. m. 167-193.; Pósán L.: Németország a középkorban i. m. 30—79. 68 Bosl, K: Die Markengründungen i. m. 182-183. 69 Scheibelreiter, G.: Die Babenberger i. m. 91. passim Tanulmányom szempontjából érdemes hosszabban is foglalkozni a Német Birodalom nyugati határával, határszervezetével kapcsolatos problémakörrel. Itt a fent taglalt pluralisztikus berendezkedés a határvédelem szempontjából azt a sajátos helyzetet eredményezte, hogy a határkérdéssel mind a helyi uralkodóknak (esetünkben a Babenberg-dinasztia tagjainak), mind a német királyoknak foglalkozniuk kellett. A helyzetet bonyolította, hogy a „helyi” érdekek nem mindig estek egybe a Német Birodalom uralkodójának elképzeléseivel. Nyugati szomszédunknál a határszervezés már erőteljesebben intézményesült all. században, ami leginkább a határvédelmi feladatokat (részben pedig az egyházi térítéssel kapcsolatos kötelezettségeket) ellátó territóriumok, azaz őrgrófságok (németül Mark) létrehozását jelentette.67 Ilyen területi egységek már Nagy Károly alatt létrejöttek, majd a későbbi királyok és császárok (különösen I. Ottó) újraszervezték ezeket.68 Az 1041—1044 közötti események szempontjából külön említést érdemel az Osztrák Orgrófság, OstmarEp melynek kialakulása a bajor telepesek fokozatos keletre vándorlásával függött össze.69 A bajor központból történő letelepedéshez a Duna végig egyfajta vezérvonalként szolgált, és vélhetően a telepítések, illetve a 683
