Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
KIS IVÁN első uralkodónk többé nem került összetűzésbe nyugati szomszédjával, mégis elmondható: Konrád támadása új alapra helyezte a német-magyar kapcsolatokat, amelyeket folyamatos konfliktusok kísértek. A helyzet még jobban elmérgesedett, amikor a Magyar Királyságban Orseolo Péter (1038-1041, 1044-1046), a Német Birodalomban pedig Konrád fia, III. Henrik került a trónra (1039), ami fő témám, az 1041 és 1044 közötti német—magyar háborúskodás közvetlen előzményének tekinthető. Először is, Péter támogatásban részesítette a német birodalom ellen lázadó cseh herceget, Bretiszlavot: ezzel összefüggésben 1040 elején ő maga is katonai erővel tört be az Osztrák Orgrófság területére. Bár a cseh önállósodási kísérlet végül megbukott, Péter magatartása feszültté tette a magyar-német viszonyt.39 A Henrikhez fűződő kapcsolaton vélhetően az sem javított, hogy Péter a hatalomra jutását követően elzáratta István özvegyét, bajor Gizellát, valamint birtokait is elkobozta.40 Fordulatnak tekinthető, hogy amikor 1041-ben Pétert Magyarországon megbuktatták, ő - sógora, Adalbert osztrák őrgróf közbenjárásával - III. Henrik udvarába menekült.41 A helyébe Aba Sámuelt választották királlyá, aki kezdettől fogva tarthatott attól, hogy Henrik vissza kívánja majd helyezni az udvarába menekült Orseolo Pétert a magyar trónra. 39 Uo. 69-71. 40 Boshof, E.: Das Reich und Ungarn i. m. 47. 41 Makk F.: Magyar külpolitika i. m. 72. Az 1041—1044 közötti német—magyar háborúskodás forrásainak vizsgálata E fejezetben magam is áttekintem az 1041 és 1044 között zajló eseménysor krónikás anyagát, kifejezetten annak a Varga Gábor által is felvetett kérdésnek a szempontjából, hogy mennyiben — vagy mennyiben nem — mutatnak Henrik expanziós-hódító, a Magyar Királyságot alárendelt pozícióba taszítani vágyó, illetve Orseolo Pétert a magyar trónra visszaültetni szándékozó törekvéseire. Már itt felhívom a figyelmet a források azon szakaszaira is, amelyek — véleményem szerint — a határkérdéssel kapcsolatban értékes adalékokat őriztek meg, illetve arra utalnak, hogy a határvidék stabilizálásának szándéka fontos lehetett a magyar-német konfliktusok során. A fő forrásbázist a bevezetőben is említett kútfők jelentik: az Altaichi Évkönyv^ Reich en.aui Hermann krónikája^ a Hildesheimi Évkönyv^ valamint a 14. századi krónikakompozíció. Bár a rendelkezésre álló források nagyobb része 675
