Századok – 2022
2022 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Béla Tomka: Austerities and Aspirations. A Comparative History of Growth, Consumption, and Quality of Life in East Central Europe since 1945 (Mitrovits Miklós)
TÖRTÉNETI IRODALOM Az 1989 előtti időszakot illetően megfelelően érvel amellett, hogy a szocialista rendszer szinte minden területen gátolta a növekedést. A rendszerváltás után 30 évvel viszont nehéz elfogadni azt az érvet, hogy még mindig az örökölt struktúrák miatt nem megfelelő a növekedés. A régió félperifériás jellegének (elmaradottabb urbanizáció és infrastruktúra, ritkább közlekedési hálózat, a továbbra is létező tőkehiányos középosztály, a rossz hitelezés, a nyugati bankok még mindig meglévő bizalmatlansága, a piaci kiszolgáltatottság, a gyengébb humántőke stb.) elemzése közelebb vitt volna bennünket az elmúlt 30 év gazdasági divergálódásának és konvergálódásának megértéséhez. Tomka Béla ugyan a GDP-adatokra támaszkodva - több közgazdásszal egyetértésben - azt állítja, hogy 1995 és 2006 között Kelet-Közép-Európa és az EU-15 között jelentős konvergencia volt tapasztalható, csak éppen ez az időszak az EU-15-ök történetében sem tekinthető éppen az aranykornak. Ha visszalapozunk a második fejezetben tárgyalt 1953 utáni két évtizedhez, amikor a centrumországok átlagosan csaknem évi 4%-os növekedést könyvelhettek el, és a kelet-közép-európai államok ezzel a növekedési ütemmel is tudták tartani a lépést sokkal rosszabb nemzetközi feltételek közepette, akkor az 1995 utáni évtized teljesítménye nem tűnik olyan nagy sikernek. Különösen, ha figyelembe vesszük a szociális és jóléti juttatások jelentős csökkenését és a beáramló külföldi tőke nagyságát. Azt ugyanis a szerző is többször leszögezte, hogy a jóléti transzfereket figyelembe véve a közfogyasztás szintje Kelet-Közép-Európában gyakorlatilag a nyugat-európai átlagnak megfelelően alakult a második világháború után, különösen az 1960-as évektől. Ezt azonban egyáltalán nem lehetett elmondani az 1990-es évekre vonatkozóan. Összességében úgy foglalhatjuk öszsze, és ezt a könyv adatai is megerősítik, hogy az államszocializmus évtizedei megerősítették a kelet-közép-európai régiót az európai centrum félperifériájaként. A rendszerváltás utáni három évtized is azt bizonyítja, hogy a „visszacsatlakozás” is aszimmetrikus módon, tehát félperifériaként (elsősorban piacként és olcsó munkaerőbázisként) ment végbe. Mindezen hiányosságok ellenére Tomka Béla könyve megkerülhetetlen munka mindazok számára, akik adatokat keresnek az 1945 utáni korszak történelméhez. A szerző narratívájával ugyan lehet vitatkozni, az adatokkal azonban kevésbé. Másfelől az is világos, hogy a mintegy félszáz oldalnyi bibliográfia ellenére bőven van még kutatásra váró terület a témában. Mitrovits Miklós 658
