Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Határváltozás(ok) és csempészet. Fejezetek a nyugati határtérség lakosságának mindennapjaiból
NAGY ADRIENN évek elején még alapvetően biztonságos tevékenység volt, ám ez az 1930-as évekre megváltozott. A lánckereskedelem ekkor ismét megerősödött, amivel párhuzamosan nőtt az erőszak is a határon. Az osztrák vámtisztviselők is egyre gyakrabban használták lőfegyvereiket. A Monarchiával szemben 1915-ben életbe léptetett gazdasági blokádot a győztes hatalmak a fegyverszünet megkötése után sem oldották fel. Mindez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az addig sem csekély élelmiszerhiány mind az osztrák, mind a magyar oldalon egyre súlyosabb méreteket öltött, tovább fokozva a határ menti csempészet intenzitását.42 A hiánycikkek beszerzése miatt előbb a Károlyi-, majd a tanácskormány is igyekezett árucsere-egyezményeket kötni Ausztriával. Remélték, hogy a kereskedelmi forgalom normalizálásával talaját veszti majd a nyugat-magyarországi feketézés is. Csakhogy a megkötött államközi rekompenzációs szerződések értelmében eszközölt szállítások — hol a valós hiány miatt, hol pressziós célból - mindkét oldalon akadoztak. Ez pedig azt eredményezte, hogy a hivatalos árucsere mellett az osztrák és a magyar kormány is megpróbálta illegális módon beszerezni a hiánycikkeket. Felvetődött tehát az államilag támogatott, központilag szervezett csempészet szükségessége mint a blokád elleni küzdelem egyik eszköze. 1919 májusában az árubeszerzési kirendeltségek felállításával sor is került a hazai „külkereskedelem” csempészúton való megszervezésére. Mindez ugyanakkor nem járt együtt az „egyéni kezdeményezések” visszaszorulásával, mivel a csempészek nem igazán voltak hajlandóak eladni áruikat a kirendeltségeknek.43 42 A közélelmezési miniszter az 1919. január 13-ai minisztertanácsi ülésen bejelentette, hogy a közszükségleti cikkek Ausztriába történő csempészetének radikális módon való megakadályozása nélkül az ország élelmezése és a belső rend fenntartása katasztrofálissá válhat. MNL OL K 27 MTJ 7., 1919. jan. 13. 43 A Tanácsköztársaság alatti osztrák-magyar államközi és gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok, az árucsere, valamint a központilag szervezett csempészet részleteiről lásd Gábor Sándorné: Ausztria és a magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 46-59., 207-238. 44 Ausztriával szemben a gazdasági blokád már 1919 márciusában - épp a magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának napján - véget ért, ami a meginduló élelmiszersegélyek következtében némileg mérsékelte nyugati szomszédunk élelmiszerfüggőségét Magyarországtól. Mürber Ibolya: Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig, 1918-1924. Határtörténetek az első világháború után. Bp. 2021. 64-81. 45 A M. Kar. I.-Vasi Határcsendőr-zászlóalj története. Bev., jegyz. Suba János. Vasi Szemle 55. (2001) 693-704. 1919 augusztusában, a Tanácsköztársaság bukása után a szövetséges hatalmak Magyarországon is feloldották a blokádot.44 Ettől kezdve nem volt már szükség az állami beszerzés illegális útjaira. Ugyanakkor a lakosság — különösen Ausztriában - továbbra is éhezett és nélkülözött, ami miatt az osztrák-magyar határ menti csempészet minden eddiginél jobban (és szervezettebben) virágzott.45 A Friedrich-kormány az árak leszorítása és a csempészet visszaszorítása céljából megállapodott az osztrák kormánnyal és a stájer tartományi főnökséggel a 597
