Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sáfrány Tímea: Tisztújítások és tisztviselői karrierutak a reformkori Csongrád vármegyében
SÁFRÁNY TÍMEA születésű vagy nemesített, állandóan a megyében tartózkodó katonatiszteknek és a nemes gyermekek gyámjainak, függetlenül attól, hogy a gyám nemes volt-e vagy sem.31 Csongrádban ezt csak az 1843-as rendelkezések engedték meg, azzal, hogy a nemtelen gyám megbízhatott egy nemes személyt, aki képviselhette az árvát. Zala rendjei később szigorítottak, és az 1825-ös szabályok értelmében csak a jelenlévő nemesek szavazhattak, senkit sem lehetett megbízólevéllel képviselni. Később a honoratiorok szavazati jogát szerették volna beemelni a rendelkezésekbe, sikertelenül. Az életkorban 1847-ben következett be változás, amikor lehetővé tették, hogy a 16. életévüket betöltött nemes férfiak szavazhassanak.32 Békés megye életkori cenzusai hasonlóan alakultak Csongrádéhoz, ott 1832-ben még 24 év volt a korhatár, 1843-ban változtatták meg 18-ra.33 Csongrád megye a választásra jogosultak körét más megyékkel összevetve kissé szélesebben értelmezte. Szavazati jogot adtak a papoknak, és biztosították a megbízólevéllel való képviseletet, viszont a honoratiorok szavazati jogáról nem rendelkeztek. A szélesebb választójogot biztosító rendelkezés oka akár a nemesek kisebb létszáma is lehetett. 31 Molnár A.: Zala megye i. m. 19. 32 Uo. 21-22. 33 Szilágyi A.: Az uradalom i. m. 41-42. 34 Az 1822-ben készült választói névjegyzék szerint, amely a szavazóképes nemeseket tartalmazta, a megyében összesen 602 szavazati joggal rendelkező nemes élt, ezek közül Hódmezővásárhelyen 239, Szentesen 125, Szegeden 132, Szegváron 21 nemes lakott, a többiek kisebb falvakban éltek. Egy más céllal készült, az országgyűlési költségeket viselő nemesek összeírását tartalmazó 1843-as irat 876 nemes személyt tartalmaz. MNL CsML SzL XV. 41. 235/1822.; 442/1843.; Fényes Elek 1839-es munkájában az első magyarországi népszámlálás alapján Csongrád megyében 850 nemest regisztrált. Fényes későbbi, 1847-ben megjelent kiadványában 4760 nemest rögzített, Palugyay ugyanebben az évben megjelent kötetében 1628-ra tette a nemesek számát. Fényes Elek: Magyar országnak, ’ s a ’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben IV. Pest 1839. 161.; Uö: Magyarország leírása 2. Pest 1847. 420.; Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most. III. Megye kiadási rendszer s megye statistika. Pest 1847. 146. 35 Szilágyi A.: Az uradalom i. m. 38. 36 MNL CsML SzL XV. 41.177/1810.; Éble Gábor: A Nagykárolyi Gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története I-II. Bp. 1911. II. 7-65.; id. Juhász Antal: Adalékok az őrgróf Pallavicini-család hitbizományi uradalma történetéhez. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. Szerk. Blazovich László. Szeged 1984. 253-261. Az eltérő céllal készült megyei összeírások és a különböző statisztikai kiadványok miatt nehéz a megyei nemesség pontos létszámát meghatározni. Palugyay Imre és Fényes Elek adatai mellett,34 azok árnyalására használhatóak a megye szavazóképes nemeseiről készült összeírások. Az biztos, hogy hasonlóan a többi egykori hódoltsági területeken fekvő megyékhez a nemesség létszáma Csongrádban is alacsony volt, túlnyomó többségük pedig városokban lakott.35 Az 1810-es inszurrekciós összeírás szerint a Károlyi, a Pallavicini, a Keglevich és a Kárász család mellett kisebb földbirtokkal csak öt család rendelkezett. A megye földterületének legnagyobb része a Károlyi és Pallavicini családok kezében összpontosult.36 539
