Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
A BIRODALOM VONZÁSÁBAN döntésben részt vevő fejedelmek között valóban az Ottó mellett a végső pillanatig kitartó Dietrich meisseni őrgróf volt a hangadó, s e feltételezést a császárral Frankfurtban kötött szövetsége,104 valamint a Cseh Királysággal továbbra is inkább ellenséges viszonyt fenntartó Babenbergekhez való közeledése is alátámasztja. VI. Lipót ugyanis 1208-ban felvette a keresztet és hadjárata idejére Dietrichet bízta meg az Osztrák és a Stájer Hercegségek védelmével. Mivel azonban az Osztrák Hercegségnek és a Meisseni Orgrófságnak ebben az időben nem volt közös határa, Dietrich csak egy cseh támadás esetén tudott volna segítséget nyújtani. Szövetségüket dinasztikus kapcsolattal is megpróbálták szorosabbra vonni: kilátásba helyezték VI. Lipót elsőszülött fiának, Lipótnak, valamint Dietrich egyik leányának eljegyzését. A frigy azonban a közeli rokonság okán indított pápai vizsgálat, majd a kis Lipót 1216-ban bekövetkezett váratlan halála miatt végül meghiúsult.105 A forrásrészlet másik fontos információja szerint Vratiszlávnak volt bizonyos számú támogatója a cseh (és morva) területeken. Számuk mindenesetre nem lehetett túl magas (vagy Ottokár reagált rendkívül gyorsan és hatásosan), hiszen ennek az eseménynek semmilyen következménye nem lett, legalábbis forrásaink nem tájékoztatnak róla. A cseh király számára azonban ennek dacára is kifizetődött Frigyes támogatása: 1212- ben ugyanis megkapta a Szicíliai Aranybullát, amely biztosította számára a rég áhított örökletes királyságot, adómentességet a Birodalom felé, az invesztitúrajogot és egyéb kiváltságokat.106 104 CDB II. 90-91. (Nr. 94.) 105 Scheibelreiter, G.: Die Babenberger i. m. 285.; Hageneder, H.: Die Babenberger i. m. 14. 106 CDB II. 93-98. (Nr. 96-98.) 107 Kirmse, E.: Die Reichspolitik i. m. 30-31. 108 ÁUO XI. 231. - Az oklevél szerint a király primipulosként, azaz hadvezérként küldte Tamást Szászországba. Ennek értelmezésére: Tagányi Károly: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak „Árpádkori Társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdéseire”. Történelmi Szemle 5. (1916) 320., 432-433. - Szentpétery Imre gyanúsnak ítélte az oklevelet a birtokadományok „sommás megerősítése és a kancellár” miatt. (RA 471.) A hazai középkorkutatás ennek ellenére nem kételkedik a híradás valóságtartalmában. Lásd Pauler Gy: A magyar nemzet i. m. II. 48.; Varga, G.: Ungarn und das Reich i. m. 243.; Kristó Gy: Háborúk i. m. 136. Velük szemben Fügedi Erik 1205-1206-ra keltezte az eseményt. FügediErik: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Bp. 1986. 140. Üj politikai irányvonalát természetesen most is összehangolta magyar sógorával, így rövidesen II. Andrást is a Stauf-sarj oldalán találjuk. Rövid erőgyűjtést és diplomáciai tapogatódzást követően ugyanis IV. Ottó hadműveletekbe kezdett II. Frigyes támogatói ellen: 1212-ben hadvezérét, Wolfenbütteli Gunzerlint küldte Türingia pusztítására, a következő évben pedig személyesen vezetett hadat Hermann ellen. 107 II. András ezért 1213-ban Hontpázmány nembeli Tamás vezetésével, Ottokár parancsnoksága alatt segédcsapatokat küldött Szászországba a császár ellen.108 A hadjárat során sikerült utóbbit teljesen visszaszorítani 526
