Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS láttuk, már kifejezetten a várjegyzékben rögzített állapotokkal szemben született: Bolondóc adománya, Cserépvár elzálogosítása és Szentgyörgyvár visszaadása Ördög Miklósnak. Ugyanezen a napon adományozta az uralkodó Betlenfalvi Mártonnak Borbála császárné besztercebányai házát, amelyet „legkedvesebb hitvesünk” királyi jog címén foglalt el.115 Ezek az intézkedések aligha történtek már Zsigmond tudtával és akaratából; sokkal inkább tükrözik Albert és Erzsébet kétségbeesett igyekezetét, hogy annyi támogatót biztosítsanak a maguk számára, amennyit csak lehetett. Bánfi „last minute” adományát és főleg az Ördög Miklós javára gyakorolt kegyet nehéz volna máshogy magyarázni.116 A Borbála territóriumának rovására tett intézkedések ugyanakkor világossá tehették a jelenlévők számára, hogy Albert — helyesebben talán Erzsébet — máris a magáénak tekinti a még meg sem özvegyült császárné birtokait, és eszében sincs tiszteletben tartani a királyi birtokok jegyzékében rögzített viszonyokat.117 115 DL 63812. 116 Az 1440-ben kezdődő polgárháború során Ördög Miklóst Erzsébet oldalán látjuk majd viszont, ez azonban már lehetett annak is következménye, hogy Tallóci Matkó viszont Ulászló pártján foglalt állást. 117 Az elmondottak fényében felmerül a kérdés, hogy vajon Zsigmondnak tulajdoníthatjuk-e még azt a levelet, amelyet december 7-én a nevében küldtek a lausitzi rendeknek, valamint Boroszlónak és más sziléziai városoknak. Eszerint „kevés idővel ezelőtt, mikor még Csehországban voltunk, magunk számára megfogadtuk és a teljes ország nagy részével is elfogadtattuk, hogy mi az egyetlen lányunkat, az osztrák hercegnőt és férjét, a mi kedves fiunkat, valamennyi királyságunkban és országunkban Isten segedelmével jogos örökösként akarjuk megtenni, ahogy arról most néhány országunkban rendelkeztünk.” Codex diplomaticus Lusatiae superioris. Sammlung der Urkunden für das Margrafthum Oberlausitz. Bd. 2. Teil 2. 1429-1437. Hrsg. Richard Jecht. Görlitz 1900-1903. 689-690. Vö. Regesta imperii XI. i. m. Regesta 432., 12219. és 12220. sz. (Köszönöm Skorka Renátának a szöveg fordításában nyújtott segítségét.) Az egeri birodalmi gyűlésen Zsigmond kétségtelenül tett erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Albert számára megnyerje a választófejedelmeket (Günther Hödl: Albrecht II. Königtum, Reichsregierung und Reichsreform 1438-1439. Wien-Köln-Graz 1978. 12.), de láttuk, hogy a magyar trón vonatkozásában semmi nyoma, hogy a vejét formálisan a kijelölt örökösévé tette volna. Nem is tehette, mert a magyar urak az utolsó pillanatig szembehelyezkedtek az osztrák herceg jelöltségével. Mi több, ha valamiféle döntést mégis hoztak még Csehországban a trónutódlásról, az minden bizonnyal Ulászló lengyel királyra nézve volt kedvező, amennyiben persze fenti gondolatmenetünk helytálló. Ebből viszont következik, hogy az idézett leveleket is már Albert és Erzsébet utasítására, Schlick kancellár közreműködésével küldték Sziléziába, szándékosan idealizálva a helyzetet, hogy amennyire lehet, biztosítsák a békés hatalomátvételt. A december 7-ei levél állítólagos rendelkezését ismételte meg december 23-ai levelében Schlick kancellár is: „[Zsigmond] hat siner tochter und Írem gemahel und iren kindern geschicket alle die konigreich und land, die er had gehabt ” - Wostry, W: Albrecht II. i. m. II. 149-150. 118 Ez voltaképpen így is történt. A Tallóciak óriási területi hatáskörét Albert egészen 1439 tavaszáig érintetlenül hagyta, és akkor is csak a Szörényi bánsághoz tartozó négy várat bízta Tallóci Frank helyett a két Hunyadi Jánosra, aligha a Tallóciak ellenére. A két idősebb Tallóci fivér, Matkó és Frank ráadásul örökjogon is megkapta Alberttól Szentgyörgyvárat (DF 258226.). A Rozgonyiak felügyelte várakkal A legnagyobb kormányzati hatáskörök urait: a Rozgonyiakat és a Tallóciakat Albert és Erzsébet eszerint azzal az ígérettel nyugtatta meg, hogy hatalmuk az osztrák herceg trónra lépése esetén sem csorbul majd.118 Másokat, így Cseh Pétert 487
