Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON hogy Borbála állítólagos összeesküvését a nagyhatalmú kancellár, Kaspar Schlick találta ki és terjesztette el annak érdekében, hogy igazolja új ura, Habsburg Albert nyilvánvalóan igazságtalan eljárását az özvegy császárnéval szemben. Albertnek - szól az új értelmezés - útjában volt a hatalmas magyarországi birtokai révén jelentős politikai befolyással rendelkező anyósa, ezért eltökélte, hogy ezt a befolyást megszünteti. Tekintettel azonban arra, hogy Borbálának - éppen kiterjedt birtokainak és saját udvarának köszönhetően - Magyarországon és Csehországban is számottevő tábora volt, Albert kénytelen volt valami olyan ürügyet konstruálni, amely nemcsak Borbálát, hanem híveit is diszkreditálta. így született meg a történet, amely szerint a császárné, szembeszegülve haldokló ura végakaratával, a kijelölt örökös, Habsburg Albert helyett a lengyel Jagellók magyarországi és csehországi örökösödése mellett szállt síkra, attól sem riadva vissza, hogy 46 éves özvegy létére a mindössze 14 éves Jagelló Ulászlónak nyújtsa a kezét.56 vennie Zsigmond császár feleségét, Ciliéi Borbálát. A császár várható halála miatt Borbála feleségül akart menni Ulászlóhoz, mert benne látta a magyar és a cseh trón örökösét. Ez a terv sem sikerült, sőt Borbála királyné börtönbe került.”; Jan Dabrowski: Wiadysiaw I Jagiellohczyk na W^grzech (1440- 1444). Warszawa 1922. 4. 56 Dvoráková, D.: Barbara von Cilii i. m. 223-253. Megjegyzem, a szerző egyik érve amellett, hogy Borbálának nem állt érdekében a lengyel házasság, az, hogy az új házassággal elvesztette volna az özvegyi jogon tartott magyarországi birtokait (Uo. 225.); ugyanezen birtokokat ugyanakkor nyilvánvalóan megkapta vagy megtarthatta volna mint királyné, és így a helyzetében semmilyen változás nem állt volna be. Ebből a szempontból a lengyel házasság éppenséggel kifejezetten vonzónak tűnhetett Borbála számára. 57 Uo. (249-253.) összegyűjtve és kronológiai sorba rendezve a források. 58 Uo. 228-232. Valójában semmi nem bizonyítja, hogy Borbála eleve zsigerből gyűlölte Albertet, és arra sem utal semmi, hogy trónra lépve utóbbi és Erzsébet ne tudtak volna megállapodni a Borbála kezén lévő javak megosztásáról - mondjuk úgy, hogy azokba Borbála beengedi a leányát - vagy a zálogos birtokok kiváltásáról. A bányavárosok esetleges visszaváltásáról egyébként Zsigmond már az 1427. évi adományában is rendelkezett, lásd Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427). Közzéteszi C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor. Bp. 2020. 122. sz. Borbála Albert iránti gyűlöletére lásd például MályuszElemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 123. ([Borbálát] „hatalomvágya állította szembe leánya érdekeivel, vejével, Habsburg Alberttel pedig kölcsönös gyűlöletük”), és vö. Uő: Az első Habsburg i. m. 121. („Albert ellen volt Borbála királyné, akinek mint Ciliéi leánynak, szerepét Azt a források gondos számbavételét követően bizonyítottnak kell tekintenünk, hogy Borbálát nem Zsigmond, hanem Albert (és persze a tulajdon leánya, Erzsébet hercegnő) fogatta el 1437. december 5-én.57 A kérdés mármost az, hogy miért? Valóban egyszerű „koncepciós” eljárásról volt csupán szó, mint Borbála monográfusa véli, vagy Albertnek volt oka tartani a császárné politikai terveitől és befolyásától? És ha az előbbi magyarázatot fogadjuk el, miért nem lehetett megvárni a Borbála elleni fellépéssel Zsigmond halálát és Albert koronázását? Miért vonta magára a Habsburg herceg leendő cseh alattvalóinak haragját, a saját helyzetét nehezítve, egy olyan döntéssel, amit — ha a koncepciós eljárás elméletéből indulunk ki - nehéz volna halaszthatatlannak nevezni?58 Az új magyarázat 472
