Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Leslie Waters: Borders on the Move. Territorial Change and Ethnic Cleansing in the Hungarian–Slovak Borderlands, 1938–1948 (Egry Gábor)
TÖRTÉNETI IRODALOM kontextusa, hanem a határ és a határvidék. Ennek révén jön létre egy összefonódó, egymástól nemcsak elválaszthatatlan, ám egymást szükségszerűen befolyásoló és mégsem egybeolvadó, hanem továbbra is különálló magyar és szlovák történet is. Az már kevésbé egyértelmű, hogy ez a határvidék történetén belül vagy inkább mellette történik-e meg. Waters az öt fejezetet öt témának szenteli, és mindegyiket egy jelentős politikatörténeti esemény köré építi fel. A bécsi döntés, Szlovákia elválása és vele Csehszlovákia vége, a két ország belépése a Szovjetunió elleni háborúba, Magyarország német megszállása és a csehszlovák államhatalom visszatérése adják az elbeszélés csomópontjait, egyúttal folyamatosan jelezve, hogy ami Léván, Tardoskedden vagy Michalovcén történt, az szorosan összefonódott egy évtized drámai eseményeivel is. Az első fejezet érthető módon a visszacsatolás közvetlen következményeit mutatja be. A bevonulásnál fontosabbak a csehszlovák állami szervek és az alkalmazottak exodusa, a részben a magyar gazdaságpolitikából (például a helyiek számára kedvezőtlen, a jövedelmeket és nyugdíjakat leértékelő korona-pengő átváltási arányból) eredő szociális problémák, a csehszlovák jóléti intézmények és szolgáltatások megszűnéséből fakadó feszültségek, a spontán és állami ösztönzéssel is zajló menekülés, mini etnikai tisztogatások, illetve a helyiek és az „anyások” találkozása révén felerősödő különbségérzet, amit a felvidéki szellem képzete próbált a magyar nemzeteszmébe illeszteni. Ez utóbbi különösen azért volt lényeges, mert a magyar állam kezdettől fogva a magyar nemzeti dominancia kialakítására törekedett, és a helyiekkel kialakuló konfliktus ezt veszélyeztette. A helyiek számára pedig a felvidéki szellem — vagyis az az elképzelés, hogy a visszatért magyarság egységesebb, szociálisan érzékenyebb, ezért irányt mutathat az egész nemzetnek - a gazdasági és szociális problémák kezeléséhez szükséges kormányzati erőforrásokra támasztott igényt segített legitimálni. A második fejezet a Jozef Tiso vezette Szlovák Köztársaság megalakulásával kezdődik, témája a magyar nemzeti dominancia megalapozása a visszacsatolt területeken az önálló szlovák állam léte mellett. Ezt a kezdettől fogva kiemelt célt jelentős mértékben igazolta a szlovák revizionizmus, amire a magyar területi igények „lebegtetésével” reagált Budapest. A határvidék helyzete ezzel ismét megkérdőjeleződött. A magyar jelenlét megerősítésében a jóléti szolgáltatások kérdése és a kisebbségek rovására történő vagyoni újraelosztás kapott jelentős szerepet. Az előbbi azért, mert a kiterjedt csehszlovák jóléti rendszert az itt élők a magukénak érezték, így annak pótlása politikailag is fontos volt, az újraelosztás pedig főként a zsidóság rovására valósult meg (őket a magyar és a szlovák oldalon egyaránt ellenségnek állították be). Ugyanakkor a második zsidó törvény végrehajtása nehézségekbe ütközött, mivel a foglalkozási kvóták betartása - például az orvosoké - akár az ellátás ellehetetlenüléséhez is vezethetett. Az újraelosztás mellett, azzal szorosan összefonódva, az egyéni hűség vizsgálata is a magyarság helyzetének megerősítését szolgálta. A zsidókat könnyű volt egységesen árulónak bélyegezni, akik úgymond elhagyták a magyarságot. Az állások elnyeréséhez azonban a nem zsidóknak is nemzethűségi vizsgálaton kellett átesniük, és mivel a vizsgálóbizottságok jobbára a magyar párt helyi prominenseiből álltak, ez többnyire a helyi társadalom belső konfliktusainak egyfajta megjelenési formáját, illetve adott esetben feloldását jelentette. Az mindenesetre hamar kiderült, hogy a nemzethűséget csak önkényesen lehetett meghatározni, korábbi apolitikus vagy egyszerű jogkövető magatartásból könnyen lehetett nemzetárulás, pitiáner jogsértésből nemzeti ellenállás. A kisebbségi magyar világ mindennapi gyakorlatai soha nem kizárólag a nemzeti logikát követték, ezért aztán nem is lehetett az embereket így kategorizálni. Sikerült viszont felerősíteni a gyanakvás és feljelentés légkörét. A harmadik fejezet kiindulópontja Kassa bombázása és a Szovjetunió elleni háború, fő témái pedig a kölcsönösségi nemzetiségi politika és a mindkét oldalon kibontakozó zsidóüldözés, az első deportálások (Kamenyec-Podolszk és a szlovákiai deportálások 1942-ben), valamint a kölcsönös etnikai üldözés logikája. Waters elsősorban arra koncentrál, hogy bemutassa 444
