Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - L. Balog Béni (szerk.): Erdélyből jelentik. A Károlyi-kormány nemzetiségi minisztériumának válogatott iratai, 1918. november 3. – 1919. január 29. (Jeszenszky Géza)
TÖRTÉNETI IRODALOM jobb, a munkára, a különféle nyelvű polgárok egyenjogúságára és testvériségére épülő világhoz fog vezetni - ahogy ezt Dr. Kemény Gábor, Maros-Torda vármegye kormánybiztosa plakátokon hirdette meg (64. irat). Ha Mihali Tivadar/Theodor és Pop-Csicsó István/Stefan Cicio Pop román országgyűlési képviselők első megnyilatkozásai a közös rendfenntartásra nézve nyújtottak is némi reményt (l.a. és 3. irat), a november 6-ai jelentések (7-18. irat) már a románok részéről fenyegető hangulatról és önállósodási törekvésekről szóltak. Robert Lansing amerikai külügyminiszter november 5-ei, „a román nép jogos politikai és területi követeléseit” támogató nyilatkozatának hatására a Budapesten október 31-én megalakult Központi Román Nemzeti Tanács november 9-én memorandumában bejelentette igényét, hogy 23 vármegye teljes területén és három további megye románlakta járásaiban át kívánják venni a közhatalmat (15. irat). Az igényt nyomatékosította a román hadsereg megjelenése a Kárpátok szorosaiban. Válaszként került sor Jászi Oszkár november 13-14-ei, eredménytelen aradi tárgyalásaira, s ezzel egyértelmű lett, hogy a magyarországi román vezetőket semmiféle magyar ajánlat nem érdekli, minden románok által lakott területet fennhatóságuk alá akarnak vonni. Ezt a 21. iratban foglalt bizalmas információk megerősítették, kiegészítve azzal, hogy a vélekedésekkel ellentétben Iuliu Maniu volt a legintrazigensebb román vezető, aki Bécsben a tervet már előkészítette. Biztos válasz nem adható arra a kérdésre, hogy a román paraszti tömegek mennyire osztották a középosztálybeli vezetők nacionalizmusát. A 43. sz. irat jelentősége nem az, hogy egyes román falvak nem lelkesedtek a Romániához tartozásért, hanem hogy „a hovatartozás kérdésében a mérsékelt elem a mind nagyobb agresszivitással dolgozó túlzókkal nem mer szembehelyezkedni” (44. irat). Számos dokumentum szól a román fosztogatásokról, letartóztatásokról, a közigazgatás átvételének békés vagy erőszakos eseteiről (65-70. irat). A demarkációs vonalat 1918. december közepétől átlépő román hadsereg megszállása alá került területeken a szórványos helyi ellenállás brutális letöréséről más, nem a Jászi-féle minisztériumba küldött és ezért nem a jelen kötetben közölt dokumentumok szólnak. Ahol a román kényszer nem tudott érvényesülni, ott volt lehetőség olyan karakán viselkedésre, mint amit Ágoston Péter Bihar vármegyei főispán tanúsított. A közigazgatás átadását követelő Aurel Pazarnak „azt a határozott kijelentést tettem, hogy a román királyságnak sem közvetve sem közvetlenül hatalmat átengedni hajlandó nem vagyok. [...JA gyulafehérvári határozatot nem tekinthetem a demokratikus elvek alapján állónak, hanem egyedül a román imperialista törekvések megnyilvánulásának, melynek célja viszszafizetni Magyarországnak az elnyomást, hogy most már az elnyomottból elnyomó legyen.” (60.a. irat, 1918. december 13.) A minisztérium választervezete helyeselte Ágoston szavait és magatartását. Jellegzetes volt, hogy Déván a román megszállás előtt a magyar nemzeti tanács a románnal együttműködve a város belső békéjét sikeresen fenntartotta, fosztogatásokra és más rendzavarásokra nem került sor, de a katonai megszállás óta a lakosság fel van dúlva a magyarokat érő inzultusok, botozások, ütlegelések miatt. Jászi a nagyszebeni román Kormányzótanács budapesti képviseleténél tiltakozott a történtek miatt. (73. iratok) Miközben a néhány helyen a románokat ért inzultusok elleni román tiltakozásokra adott magyar válaszok udvariasak és konstruktívak voltak (61. és 81. irat), a magyar panaszok válasz és megfelelő intézkedések nélkül maradtak. 1919. január végére a románok az általuk elfoglalt területeken végleg berendezkedtek, átvették a teljes közigazgatást, a vasútállomásokon a helységnévtáblákat lecserélték románra, a pénzintézetekben a kincstári és városi értékeket lefoglalták - állapította meg a 85. sz. iratban közölt jelentés. Jászinak minden oka megvolt, hogy lemondjon. Az iratok szerkesztője, L. Balogh Béni joggal állapítja meg, hogy tevékenysége „Jászi minden jó szándéka ellenére kudarccal végződött, ahogy az egész Károlyi-kormányé” is. (21.) A kötet szerkesztése, az iratok válogatása és közlésük módja példás, csakúgy a magyarázó jegyzetek, a szereplők életrajzai, a személynév- és helységnév-mutató - amelyek közlik mind a 439
