Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gyarmati Enikő: Bédy-Schwimmer Rózsa berni követi kinevezése a svájci források és szempontok tükrében (1918)
GYARMATI ENIKŐ A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően Svájc budapesti tiszteletbeli főkonzulja november 4-én kért iránymutatást arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljon az új magyar helyzethez.81 Két nappal korábban a Szövetségi Tanács felhatalmazást adott a Politikai Főosztály Külügyi Részlegének arra, hogy de facto kapcso latba léphetnek Ukrajnával, Örményországgal, Csehországgal, Német-Ausztriával és ahogyan fogalmaztak, a délszlávok missziójával anélkül, hogy formálisan elismernék ezeket az országokat.82 A de facto és de jure kapcsolattartás közötti különbségtétel mögött elsősorban politikai és nem jogi megfontolás állt a svájci jogtörténetírás elemzései alapján. Ezek szerint a svájci diplomáciai kapcsolatok gyakorlatában ismert attitűdről volt szó, olyan esetekben alkalmazták, amelyekben kétség merült fel az államrend tartóssága, stabilitása és hatékonysága tekintetében. A de facto elismerés a diplomáciai kapcsolatokban azt jelentette, hogy a képviselők nem rendelkeztek diplomáciai immunitással, nem volt biztosított számukra a rejtjelezett távirati forgalom, és a kapcsolattartás a svájci kormánnyal és képviselőivel Bernben szóbeli érintkezés útján történhetett.83 Magyarország ekkor még nem szerepelt az elismerendő országok között. Kienast november 8-án kapta kézhez a bécsi követen keresztül a berni külügy útmutatásait. Ebben közölték, hogy Magyarország formális elismeréséről egyelőre nem lehet szó, hasonlóan a korábban említett országokhoz, a követek és konzulok de facto kapcsolatokat tarthatnak fenn az új országokkal.84 Ennek az álláspontnak az alapján Svájc arra törekedett, hogy a diplomáciai kapcsolattartást továbbra is a likvidálás alatt álló közös osztrák—magyar külügyi szolgálaton keresztül működtesse a békekötésig.85 81 Franz Kienast levele Charles D. Bourcart-hoz. Bp., 1918. nov. 4. CH BAR Neugestaltung fol. 1. 82 A Szövetségi Tanács ülésének jegyzőkönyve. Bern, 1918. nov. 2. In: DDS i. m. Bd. 6. (1914-1918) 818. A nyomtatott forrás jelzete: CH BAR E 1004 1/269 83 Heinz Klarer: Schweizerische Praxis der völkerreichtlichen Anerkennung. (Schweizer Studien zum internationalen Recht Bd. 24.) Zürich 1981. 359.; Zoltán Kaszás: Die politisch-diplomatischen Beziehungen zwischen der Schweiz und Ungarn in den ersten Jahren nach dem 1. Weltkrieg (1918- 1922). Lizentiatsarbeit der Philosophischen Fakultät Zürich, Historisches Seminar, Fachbereich Osteuropäische Geschichte. Zürich 2002. (Német nyelvű kézirat) 31. 84 Charles D. Bourcart Franz Kienasthoz intézett levele. Bécs, 1918. nov. 8. CH BAR Neugestaltung fol. 2. 85 A likvidáló közös külügyminisztérium státuszáról lásd Erwin Matsch: Der Auswärtige Dienst von Österreich (-Ungarn) 1720-1920. Wien-Köln-Graz 1986. 171-179. 86 Kéziratos feljegyzések a magyar de facto követségnek adható titkos számjeltávirati és futárforgalommal kapcsolatban. Bern, 1919. február eleje. CH BAR Szilassy föl. 14-15. A de facto kapcsolattartás Magyarországgal tehát a mindennapi gyakorlatban azt jelentette, hogy az új Magyarország külügyi képviselete nem rendelkezett a titkos számjeltávirati forgalom és diplomáciai kurírszolgálat használatának lehetőségével — csak a volt osztrák—magyar követségen keresztül.86 Ez így műkö403
