Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL megoldást: „Azt állítja benne [a memorandumban - T. ZJ, hogy e háború után [kiemelés az eredetiben — T. Z J az Osztrák—Magyar Monarchia aligha fog önálló bel- és külpolitikát folytató államként létezni, és Ausztria—Magyarország sosem lesz képes arra, hogy a lengyelek ügyét Németország akarata ellenére keresztülvigye.”100 Ennek okán a lengyeleknek Németországhoz kell csatlakozniuk, különben Varsó végérvényesen elveszne a lengyelség számára. Németországhoz csatlakozva valóban független állam lehetne Lengyelország, míg Ausztria mellett csak egy „tartomány”.101 100 Uo. 101 Uo. 102 Uo. 103 Uo. 104 Május 3-a lengyel alkotmány ünnepe. Burián utasította Hohenlohét, hogy közölje Jagow államtitkárral: a várható eredménytelenség már a tárgyalások előtt kitudódott, varsói értesülések szerint az ottaniak nyíltan beszéltek arról, hogy Berlin már egyáltalán nem gondol arra, hogy Lengyelországot átadja a Monarchiának. Valóban igaz volt, hogy mindez kitudódott, s hogy április 15. előtt már arról beszéltek: az államfő is egy bajor vagy valamilyen más német herceg lesz?102 Ezek a kósza hírek pontosan megegyeztek azokkal az információkkal, amelyeket a német kancellár a berlini tárgyalásokon közölt az osztrák—magyar delegációval. Burian keserűen állapította meg: „Lengyel körök tehát korábban voltak tájékoztatva a német kormány szándékairól, mint mi.”103 Ezek a híresztelések nem tőlünk származnak — folytatta —, mivel mi abból indultunk ki, hogy a tárgyalások bár elindultak, de be nem fejeződtek még, így azok menetéről semmit sem szabad hangoztatni. „Az inszinuációk a német részről felállítani szándékozott lengyel államról lengyel körökben zavaró benyomást tehetnek; rendkívüli módon megnehezítik a lengyelekkel szemben folytatott óvatos politikánkat.” - Mármint azt, hogy a lengyelek is elhiggyék a Naczelny Komitet Narodowy által képviselt s a Monarchia külpolitikája által is felvállalt „morális hódítás” szándékát. Mi a német fél érdekében (sic!) nem tettünk nyilatkozatokat, bár ha tettünk volna, az a mi helyzetünket könnyítette volna meg a lengyel nyilvánosság előtt — foglalhatnánk össze Burián gondolatmenetének lényegét. A németeket akkor már kevésbé érdekelte Bécs szemrehányása, mivel a Pufferstaat létrehozásának kérdése 1916 elején megkérdőjelezhetetlen célkitűzéssé vált. Ráadásul az osztrák—magyar politika (pontosabban a hadvezetés) komoly taktikai hibát is elkövetett a május 3-ai ünnepségek lebonyolítása kapcsán.104 Előtte a május 1-jei ünnepségek megtartását a Főkormányzóság engedélyezte ugyan, de a 386
