Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
NÉMET-OSZTRÁK-MAGYAR TÁRGYALÁSOK LENGYELORSZÁGRÓL tekintélye annyira beleivódott az emberek tudatába, hogy hűtlenségként fogták fel saját felszabadítóik üdvözlését. Varsó tehát 1915. augusztus elején elesett, s mind Berlin, mind Bécs számára megnyílt az út az 1914 szeptembere óta az osztrák-magyar hadviselés szerbiai, galíciai és bukovinai mélyrepülése miatt tartalékpályán mozgó lengyel tárgyú külpolitika előtt. A német hadseregek jelentős erőket csoportosítottak át ugyanis a keleti hadszíntérre, hogy a megvert k. u. k.-haderőt kihúzzák a bajból, amelybe saját felső vezetése juttatta, s ennek eredményeként Lengyelország a központi hatalmak kezére került. Ez pedig cselekvésre késztette a magas diplomáciát: hónapokon át mérlegelték a lengyelkérdés lehetséges megoldásait. Ez az elhúzódó folyamat végül 1916 áprilisáig tartott, amikor a tanulmányban bemutatásra kerülő berlini tárgyalásokon, ha pontot ugyan nem is tudtak tenni az ügy végére, de a lengyelkérdés radikális fordulatot vett. Ausztropolonizmus és diplomácia 1915 őszén magas diplomácia fogalmán persze nem azt kellett érteni, amit a háború előtt értettek, hiszen az egyeztetésben ekkor már szükségszerűen csak két egymással rivalizáló hatalom vett részt, paradox módon épp a két szövetséges, Németország és az Osztrák—Magyar Monarchia. Ahogy Heinz Lemke NDK-beli történész szellemesen megjegyezte: Allianz und Rivalität (szövetség és vetélkedés) volt ez egyszerre.3 S a Lengyelország ügye körül zajló politikai eseménysorban rajtuk kívül legfeljebb a semleges országok, Svájc, Svédország és Dánia Bécsbe akkreditált diplomatái vehettek részt. 3 Heinz Lemke: Allianz und Rivalität. Die Mittelmächte und Polen im ersten Weltkrieg (bis zur Februarrevolution). Wien-Köln-Graz 1977. A tervezgetések Lengyelország jövőjével kapcsolatban a mértékadó osztrákmagyar politikusok köreiben már az első világháború legelején, augusztusban elkezdődtek. Igaz, az orosz sereg 1914. szeptember 17-ei váratlan és gyors támadása megállította a Monarchia galíciai katonai előrenyomulását, de Bécsben az ősz folyamán új és új terveket dolgoztak ki, az augusztusiakat pedig időközben elfogadtatták Berlinnel. A Bécsben élő nagy lengyel kolónia a háború kitörésekor felbolydult. Lázas szervező munka kezdődött; nemcsak az egyszerű polgárok, a „kávéházi politizálás” szintjén, hanem jelentős lengyel személyiségek is igyekeztek megragadni a lehetőséget a Monarcia külpolitikájának befolyásolására. A bécsi újságok naponta foglalkoztak azzal, hogy a Monarchia csapatai mely lengyel városokat foglalták el. A Birodalmi Tanács, a Reichsrat Lengyel Klubjának vezetői, valamint a képviselők és a hozzájuk közel álló vélemény formáló újságírók 358
