Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
SZÓBELI KIRÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK A DUALIZMUS IDEJÉN (1891-1913) Fontos azonban leszögezni, hogy gyakran a vádlott nem önmagától kapcsolta össze az uralkodót az ismertetett tényezőkkel. Erre szemléletes példát nyújt Barta József 1892-es ügye. A Szatmár megyei földműves ideges lett, mert a Tiszaparton sokat kellett várnia a kompra a rossz időben, majd kifakadt: „Az Isten bassza meg az államot, miért nem csinált ide hidat!” Erre az egyik tanú figyelmeztette, hogy ne használjon ilyen szavakat, hiszen az állam része a király is. Barta, akit egyébként ittassága miatt végül felmentett a bíróság, erre a következőképpen reagált: „Nyomjad bele faszodat a királyba.”93 93 BFL VILl.d. IV. 0084/1894. Egy másik verzió szerint: „Nyomja be a faszát az Isten a királyba.” 94 Bíró Ferenc. Hogyan lett a ’gazember’-ből ’hamiskásan pajkos <gyermek>, sőt szép <leány>’? In: Az agressziókutatásról interdiszciplináris keretben. Szerk. Zimányi Árpád. Eger 2008. T7-F7. 95 Hanák Péter: Népi levelek az első világháborúból. In: Uö: A Kert i. m. 236., 238. 96 BFL VILl.d. IV. 5700/1989. A fenti példákból kiderül, hogy a királysértések zömében az uralkodó egyszerű szidalmazásáról beszélhetünk, amelyben a ’huncut’ és a ’gazember’ jelzőkkel illették a leggyakrabban. A huncut szó a német hundsfutt (gazember, csirkefogó, csaló) kifejezés magyar változata volt. A német kifejezés a Hund (‘kutya’) és a Fut (női nemi szerv’) szavak összetételéből származik, vagyis durva káromkodásnak minősülhetett. E sokértelmű pejoratív kifejezés a 19. században szelídült fokozatosan a ma ismert, ’pajkos’ és ’csintalan’ szavak szinonimájává.94 A huncut szó — a gazember mellett — a Hanák Péter által vizsgált világháborús levelekben is feltűnik, ami jól mutatja, hogy a vizsgált időszakban továbbra is bevett népi szitokszó lehetett.95 Emellett többször visszatér e szavak kíséretében a ’vén’ jelző is, amely arra utal, hogy az idős uralkodó iránti — akár mesterségesen táplált — rokonszenv az ellenkezőjébe is fordulhatott. Viszont az uralkodó bírálatához társult kormánykritika a vizsgált iratanyagban mindösszesen csak két alkalommal fordult elő, és egyik kocsmai megjegyzést sem tekinthetjük differenciáltabb politikai véleménynyilvánításnak. Kasza András — a sajtó szerint magára szocialistaként hivatkozó — óbecsei (Bács-Bodrog vm.) cipész 1897-ben a főszolgabíró szidalmazása után nyilatkozott így: „huncut gazember a Bánffy kormány is és ilyen maga a király is”.96 Ahogy arra már korábban utaltunk, a parasztság hagyományos királyhűségéhez hozzátartozott, hogy az uralkodó személyében látták a védelmet az „urak” túlkapásaival szemben, azonban ezzel ellentétes gondolatokat is olvashatunk a vizsgált mintában. Ide sorolhatjuk például Szabó Sámuel 1898-as esetét. Szabó (az elkövetés idején még községi bíró Noszvajon, Heves vm.) egy, az „iparos és földműves osztály” és az „úri osztály” közötti különbségekről folytatott vita közben a következőképpen szidalmazta az uralkodót: „Baszom a sok rongynadrágos istenét, pedig mi belőlünk él a szolgabíró, a jegyző, a pap, a járásbíró, alispán, főispán, még 352
