Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
SZÓBELI KIRÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK A DUALIZMUS IDEJÉN (1891-1913) szemben. Ugyanakkor a kortárs magyar sajtóban az az elképzelés terjedt el, miszerint a magyarok nem követnek el királysértést, és e bűncselekmény inkább „bepálinkázott tótokra” vagy éppen szerb és román „nacionalistákra” jellemző.68 Vajon igazolható-e ez az állítás az elítéltek nyelvi és felekezeti adatai, illetve a vizsgált ügyek alapján? 68 Budapesti Hírlap, 1885. október 5.7.; Magyar Nemzet, 1903. június 25. 9. 69 A számítások alapját képző adatokat lásd A Magyar Szent Korona Országainak Bűnügyi Statisztikája az 1904-1908. évekről. Bp. 1910.; A Magyar Birodalom bűnügyi statisztikája az 1909-1913. évekről. Bp. 1919. 70 BFLVII.l.d. IV. 4549/1899. 71 MNL CSML VILI. IV.462/1901. A királysértésben elítélteket illetően országos adatokkal csupán 1904-től rendelkezünk. Az 1904 és 1914 közötti adatokból látható, hogy a legnagyobb arányban a római katolikus vallás (41,6%) és a magyar nyelv (38,8%) jelent meg, de az országos népszámlálási adatokhoz képest mindkettő alulreprezentáltam Felekezeti szempontból a görögkatolikus (17,7%) és a görögkeleti (21,1%) vallás, az anyanyelv terén pedig a román (17,3%), a szlovák (17,1%) és a szerb (13,8%) nyelv felülreprezentált, főként az 1914-es évben.69 Ezekből az adatokból azt olvashatjuk ki, hogy a bíróság elé valóban nagyobb eséllyel kerültek nem magyar etnikumú királysértők. Azonban azt a túlzó állítást, hogy a magyarokra nem jellemző e bűncselekmény, árnyalják az ismertetett számok. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán milyen nyelven szidalmazták az uralkodót a vádlottak. Erre vonatkozóan a törvényszékek és az ítélőtáblák eltérő gyakorlata miatt nem rendelkezünk egyértelmű adatokkal. A pozsonyi iratanyagban gyakorta előfordult, hogy amennyiben szlovákul hangzott el a sértés, mindkét nyelven megadták az inkriminált mondatokat. Viszont a budapesti iratokban csak rejtett utalásokat fedezhetünk fel: például Szilágyi György 1898-as ügyében az ítélőtáblái ítélet fogalmazványából jól láthatóan kihúzták, hogy románul követte el a királysértést.70 Az elhangzott királysértő mondatokban (vagy azok kontextusában) csak ritkán fogalmazódott meg explicit módon a nemzetiségi probléma. Ilyen kivételes példa Demkó János ügye, amelyben azonban nem ismerjük meg a Ferenc Józsefet érintő kritika pontos okát, csupán annyi derül ki, hogy a tótbánhegyesi (Csanád vm.) földműves a szlovák és a magyar nemzetiség jogairól vitatkozott a községi írnokkal a kocsmában 1900-ban, amikor „Egye meg a fene a magyar királyt!” felkiáltással adott hangot bírálatának.71 Ennél jóval tanulságosabb egy másik eset, amely - a Memorandum-per tanulsága ellenére - továbbra is az uralkodóba (mint császárba) vetett bizalmat sugallja. Dandea Simon bányász 1894-ben, egy abrudbányai (Alsó-Fehér vm.) vendéglőben Kuti Lajossal Kossuth Lajosról vitatkozott, 346
