Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
SZÓBELI KIRÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK A DUALIZMUS IDEJÉN (1891-1913) a hatóságok számára, így az ezzel a deliktummal összefüggő feljelentések a hírlapírók figyelmét is magukra vonták, akik a feljelentésekben a Bach-korszakra emlékeztető „policáj” szellemiséget is felfedezni vélték. Mivel alapvetően úgy festették le a bűnelkövetőket, mint akiknek valójában nem állt szándékukban megsérteni az uralkodót, inkább a feljelentők viselkedését gondolták ártalmasnak az uralkodó tekintélyére nézve. „Ámde nálunk meg kell menteni a társadalmi rendet és mosónő-pletykára kompromittálni lehet a magyar lojalitást” - vélekedett a kérdésről a függetlenségi ellenzék egyik lapja, a Budapest.45 A királysértésekkel kapcsolatos feljelentésekről olyan álláspontot is olvashatunk a sajtóban, amely a jelenséget inkább a nemzetiségekkel kötötte össze, mondván, hogy egyébként rájuk jellemzőbb e bűncselekmény: „Azt hiszem, nem csalódom, ha ennek okát a spicli rendszerben keresem, mely a tótok, a szerbek és oláhok lakta vidékeken fénykorát éli. Ha valamelyikök elkeseredésében vagy ittasságában fölségsértő kifejezésre ragadtatja magát, rögtön akad egy »guttgesinnt«, aki jutalom vagy elismerés reményében megteszi a följelentést.”46 45 Pesti Hírlap, 1898. október 1.; Budapest, 1901. január 8. 2. 46 Budapesti Hírlap, 1885. február 8. 47 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 48 A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve I —III. Összeáll. Grünwald Béla. I. Bp. 1880. 195.; A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve I-IV. Összeáll. Grünwald Béla. II. Bp. 1889. 306. Fontos megjegyeznünk, hogy a királysértés bűncselekményének esetében az állampolgárokra nem vonatkozott feljelentési kötelezettség, mert a büntető törvénykönyv a feljelentés elmulasztását egyedül a súlyosabb jellegű felségsértésnél szankcionálta.47 Ám például az állami, törvényhatósági és községi tisztviselőknek kötelességük volt a tudomásukra jutott bűncselekményeket jelenteni, és ez a normatív kitétel kiegészült azzal, hogy esküjük is a király iránti hűségre kötelezte őket.48 E ponton szükséges kitérnünk a bűncselekmény elkövetésének helyszíneire, amelyek sok tekintetben összefüggtek a vádlottak társadalmi helyzetével, illetve befolyásolhatták a feljelentés körülményeit is. A vizsgált mintában — egy-egy kivételtől eltekintve - a vádlottak nem politikai jellegű gyűlések vagy tiltakozó megmozdulások alkalmával követték el a királysértést, ahol egyébként fokozott hatósági jelenléttel számolhatnánk. Általában elmondható, hogy a bűnelkövetés leggyakoribb színtere a kocsma volt, a vizsgált esetek zömében itt hangzottak el az uralkodót szidalmazó szavak. A paraszti társadalom számára - a templom mellett — a kocsma jelentette a nyilvános élet fő helyszínét, s nagy valószínűséggel itt fordulhattak meg községi elöljárók és hatósági személyek is. Az elemzés szempontjából megkerülhetetlen annak említése, hogy a kocsma szabadabb légköréhez, amelyben a káromkodás is elfogadottabb volt, mint máshol, részegség is társulhatott. A vádlottak többsége védekezésképpen ittasságára hivatkozott, 340
