Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Matolcsi Réka: Szóbeli királysértési ügyek a dualizmus idején (1891–1913)
SZÓBELI KIRÁLYSÉRTÉSI ÜGYEK A DUALIZMUS IDEJÉN (1891-1913) konkrétan a következő személyeket védték: a királynét, az elhalt király özvegyét, a trónöröklési törvények értelmében egyenrangú és törvényes házasságból született magyar királyi örökös hercegeket és osztrák főhercegeket, valamint feleségeiket, illetve az említett származással rendelkező királyi hercegnőket és osztrák főhercegnőket, amíg házasságukkal ki nem léptek a családból.23 23 Angyal P: Felségsértés i. m. 50. 24 1878. évi V. törvénycikk indokolása a magyar bűn tető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 25 AngyalP.: Felségsértés i. m. 44-45. 26 Büntetőjogi döntvénytár I-XXVII. Szerk. Balogh Jenő. Bp. I. 1907. 300-301. 27 Büntetőjogi döntvénytár I-XXVII. Szerk. Balogh Jenő. Bp. II. 1908. 364-365. Ugyan a paragrafusból nem derül ki pontosan, de a törvény indoklása megadta, hogy a királysértés tényállása a király iránti köteles tisztelet megsértésében áll, ám e sértés jellegét, tartalmát nem írták körül arra hivatkozva, hogy az a kijelentés vagy képes ábrázolás kontextusától függ. Ilyen értelemben tehát a bíróra hárult a feladat, hogy megítélje minden egyes esetben a sértés meglétét vagy hiányát. Annyit azonban sugallt az indoklás: nem szükséges, hogy a vétség rágalmazást vagy becsületsértést képezzen.24 A Kúria későbbi határozataiból derül ki azután, hogy a bírói gyakorlat miképpen működött. Az egyik ilyen döntés során megállapították például, hogy a királysértés abban tér el a becsületsértéstől, hogy a király tisztelete felette áll a közönséges, egymás iránti kölcsönös megbecsülésnek.25 Emellett a büntetendő cselekmény néhány további jellemzőjét is pontosították. A sértésnek nem kellett szándékosnak vagy gyalázó jellegűnek lennie, a király iránti köteles tisztelet csökkenésének bármilyen formáját büntetendőnek ítélték.26 így például olyan jelképes magatartásokban is megmutatkozhatott a sértés, mint a nemzeti zászlók kitételének megtagadása a király koronázásának évfordulóján.27 Az 1910-es évek köztársasági mozgalmának hatására 1913-ban újabb törvény (1913. évi XXXIV. törvénycikk) született, amely egyfelől pontosította a királysértés mibenlétét, szigorította annak szankcionálását, és a sajtó útján elkövetett eseteit kivonta az esküdtszék hatásköréből, másfelől büntette a királyság intézményének megszüntetésére irányuló mozgalom szervezését. A királysértés tekintetében a törvény 2. §-a felváltotta a büntető törvénykönyv 140. §-át. E vétséget két évig terjedő fogházzal, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével és hivatalvesztéssel szankcionálta, vagyis a korábbihoz képest kibővült a mellékbüntetések köre. Drócsa Izabella jogtörténész e paragrafusok elemzése során arra jutott, hogy a bűncselekmény lényege a következőkben áll: a királysértésen keresztül az elkövető megsérti vagy veszélyezteti a monarchikus államformát, továbbá: a cselekmény kizárólag szándékosan követhető el, ezért a sértő kifejezések tudatos 334
