Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Galambosi Péter: A szepesi lándzsásnemesség története a 13–14. században
GALAMBOS! PÉTER tartoznak a király seregébe küldeni. A szolgálattal függ még össze a kiváltságlevél hatodik pontja, mely szerint fiági magszakadás esetén a leányutód vagy az özvegy új ura örökölheti a birtokot, vállalva az azzal járó katonai kötelességeket.30 30 1243: CDES II. 88-89. Vö. Hradszky J: Kisvármegye i. m. 24. 31 Két ekealjnyi földadományra lásd RA2814. sz. (1255), DL 26733. (1273), RA2599. sz. (1274), Hazai okmánytár I —VIII. Kiad. Nagy Imre et alii. Győr-Bp. 1865-1891. (a továbbiakban: HO) VI. 230-232. (1278). Három ekealjnyi földadományra: CDES II. 262. (1256); négyre: Uo. II. 342. (1255), Uo. II. 347. (1255), Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. Bp. 2008. (a továbbiakban: RD) 122. sz. (1280). 32 A szepesi nemesek katonai kötelezettségeinek szabályozására a tatárjárást követő hadszervezeti reformok kontextusában lásd SzűcsJ.: Az utolsó Árpádok i. m. 22-26.; 1248: CDES II. 214.; 1255: Uo. II. 331-332. Mindehhez kapcsolódóan lásd még Veszprémy László: Páncél és páncélosok említései a krónikákban és oklevelekben. Hadtörténelmi Közlemények 108. (1995) 4. sz. 3—12. A szepesi nemesek katonai szolgálatának szabályozása az egyik első lépése volt IV. Béla nagyívű hadszervezeti reformjának, amelyben az uralkodó a tatárdúlás tanulságait levonva korszerű páncélos haderő létrehozását tűzte ki célul. Mivel azelőtt a magyar társadalomnak csak egy szűk rétege, a leggazdagabb főemberek rendelkeztek a nehézfegyveres hadviseléshez szükséges anyagi erőforrásokkal, Béla király kezdettől fogva a középrétegek megerősítésére törekedett, ezért a fejenkénti hadba vonulás helyett a közösségek kollektív kötelességeként határozta meg a katonaállítást. Mindez még akkor is jelentős minőségi fejlesztést jelentett, ha esetenként a haderő létszámának csökkentésével járt együtt. Noha az 1243. évi privilégium alapján egy tízlándzsás telke két ekealjnyinak felelne meg, a fennmaradt források között egyaránt van példa két, három, illetve négy ekealj - nyi földadományra is.31 Az adományozott földterület nagyságát befolyásolhatták többek között a földbirtok és tartozékainak minősége, állapota vagy kihasználhatósága és természetesen az adományos honorálandó érdemei. Két ekealjnyi, azaz 240 holdnyi földbirtok elegendő volt egy nagycsalád eltartásához, s négy tízlándzsás család birtokainak együttes jövedelme lehetővé tette, hogy egy jól felszerelt katonát küldjenek a király seregébe, s nem mellesleg, az adó- és vámmentesség is a korszerű hadviseléshez szükséges anyagi hátteret volt hivatott biztosítani. A szepesi nemesek esetében alkalmazott rendszer később mintaként szolgált a turóci jobbágy fiúk helyzetének szabályozásakor. 1248-ban IV. Béla még öt ekealjnyi földet adományozott egy turóci családnak, melyért azok a jobbágy fiúkhoz hasonlóan fejenként (singuli in exercitibus regiis ad capita) voltak kötelesek hadakozni, a király egy 1255. évi okleveléből ugyanakkor már arról értesülünk, hogy a turóci jobbágyfiúk létszámát 40 főben határozták meg, és közülük hat család tartozott egy páncélos katonát {unumpancerratum) a király seregébe küldeni.32 A Szepesség és a zólyomi országrész népei között fellelhető párhuzamok nem csupán a hadviselés területére szorítkoznak. Közismert tény a magyar 287
