Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT például a külföldi zsoldosok félfogadását és Magyarországra küldését is. Éppen ezért a devalváció időzítése különösen rosszul sikerült, és gazdasági haszon helyett komoly veszteségeket okozott, hiszen az új pénzt az ország jelentős részében nem fogadták el, így a végváriak sem, ezért a kincstárnak sokszor nagyon súlyos pénzváltási felárat kellett vállalnia az aranydukátban való fizetés érdekében. Ezekre számos adatunk van az 1525. évi kincstartói számadásban is. Összegzés és kitekintés: Jagelló kezdetekre épített Habsburg megoldás? A korszakban Európa más államaihoz hasonlóan a pénzügyek területén a Magyar Királyság is átalakulóban volt. A magyar „állam” pénzügyi rendszere ugyanolyan volt, mint Európában máshol, nem biztosított elég jövedelmet, de a működőképességhez elegendő forrásokat még elő tudta teremteni. Előtérbe került a rendi adószedés és katonai célú adófelhasználás, azaz a rendeket érdekeltté tették az állam legjelentősebb költségeinek előteremtésében, és Magyarországon a hadakozásba is bevonták őket, ezzel is decentralizálva a hadiköltségek finanszírozását.116 Emellett igyekeztek rendbe tenni a királyi jövedelemkezelést, például mérsékelni az udvar kiadásait, valamint keresték az alternatív finanszírozási lehetőségeket is (hitelfelvételek, devalváció). A Jagellók eladósodása tehát — amelynek voltak előzményei — illeszkedett az európai trendekbe:117 már Zsigmond uralkodása alatt megindult a magyar „államadósság” kialakulása, növekedéséhez pedig a legerősebb, legsikeresebb uralkodónak tartott Mátyás is jelentősen hozzájárult. A Jagellók pedig kész helyzetet örököltek, és maguk sem tehettek mást, mint a hitelek felvételének folytatását, amely teljesen elfogadottnak számított Európa-szerte. A magyar „állam”, azaz az uralkodó hitelezői elsősorban a főurak és prelátusok voltak, akik - a régióra jellemzően - hiteleikért cserébe birtokokat, állami bevételeket kaptak zálogba. Mellettük, ha nem is olyan arányban, mint Nyugat-Európában, megjelentek már a 14. század végétől a firenzei és más itáliai kereskedők, akik rövid távú hiteleket is nyújtottak az uralkodónak. Jelenlétük a 16. század első harmadában is meghatározó, de ezek a firenzei, velencei kereskedők nem voltak elég tőkeerősek, kibocsátó városuk másod-harmadvonalába tartoztak. Nem véletlen, hogy a korszak végén a főként az augsburgi, nürnbergi kapcsolatokkal rendelkező budai kereskedő-polgárok tettek szert komoly hitelezői pozícióra 116 Martyn Rady: Fiscal and Military Developments in Hungary During the Jagelló Period. Chronica. Annual of the Institute of History University of Szeged Hungary 9-10. (2009-2010) 92-96. 117 A korszak európai államainak hitelezésére lásd Kenyeres I: A fiskális-katonai állam kezdetei i. m. 769-779. 272
