Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
A MAGYAR KIRÁLYSÁG PÉNZÜGYEI ÉS KATONAI KÖLTSÉGEI MOHÁCS ELŐTT teljesítése (azaz a végváriak ellátása) után még maradt valami befizethető. Nem lepődhetünk meg tehát, hogy a kutatás a kamarai központi számadások alapján azt feltételezte, hogy az uradalmi bevételek a kamarai, azaz állami jövedelmek 1-2%-át tették ki. Kutatásaim során előkerültek azonban olyan kimutatások az 1570—1580-as évekből, amelyeknél a magyarországi Habsburg-jövedelmek kapcsán figyelembe vették a kamarai uradalmakból a zsold fejében kifizetett élelem értékét, ami alapján kiderült, hogy az ország összjövedelmének 20-28%-át képezték a kamarai birtokokból származó bevételek. így joggal feltételezhetjük: az uralkodói jövedelmek a Mohács előtt a végvidékhez rendelt és helyben felhasznált állami jövedelmekkel együtt akár 20%-kal magasabbak is lehettek, tehát elérhették akár a 350 ezer arany Ft értéket is.64 (8. táblázat) 64 A 16. század második feléből ismertetett rendszerre és adatokra lásd Kenyeres I.: Uradalmak és végvárak i. m. 364—376. Arra, hogy Mohács előtt is hasonló módon kellene figyelembe venni e jövedelmeket, Neumann Tibor hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. Lásd még a 42. jegyzetet. 65 Csehország jövedelmeit, mint fentebb említettem (lásd 10. jegyzet) minimum 160 ezer dukátra, míg Lengyelországét 400 ezerre tehetjük. Kenyeres L: A fiskális-katonai állam kezdete i. m. Az osztrák főhercegségek (úgynevezett alsó- és felső-ausztriai tartományok) jövedelme az 1520-as évek elején 430 ezer rajnai Ft lehetett. Gerhard Rill: Fürst und Hof in Österreich. Von den habsburgischen Teilungsverträgen bis zur Schlacht Mohács (1521/22 bis 1526). Bd. 2. Gabriel von Salamanca, Zentralverwaltung und Finanzen. (Forschungen zur Europäischen und Vergleichenden Rechtsgeschichte. Bd. 712.) Wien-Köln-Weimar 2003. 276. Ez az összeg dukátban ekkoriban kb. 344 ezer aranyra tehető. 66 A király, a temesi ispán, az erdélyi vajda és a horvát-szlavón bán 2600 főnyi bandériumot tartott állandóan, a végváriak létszáma 1513-1514-ben 7817 fő lehetett, tehát összesen 10 417 fő volt állandóan fegyverben. Kubinyi A.: Magyarország hatalmasai i. m. 127. C. Tóth 9643 katonát feltételez a végeken ugyanekkor. C. Tóth N: A Magyar Királyság i. m. 119. B. Szabó az 1510-es évekre 7817 főt ad meg a végváriak létszámára. B. Szabó J.: A Magyar Királyság i. m. 76. 67 Kubinyi A.: Magyarország hatalmasai i. m. 124. C. Tóth becslésében 324 ezer Ft-ra tette a katonai kiadások végösszegét. C. Tóth N: A Magyar Királyság i. m. 118-124. Az összeg a felére (162 ezer dukátra) esik vissza, ha a - feltehetően inflációs pénzben megadott értéket - átváltjuk dukátra. A magyar uralkodó által felhasználható, legfeljebb 350 ezer dukátos jövedelem a korszakban nem volt kimagasló, de csekélynek sem mondható Csehország, Lengyelország vagy az osztrák főhercegségek jövedelmeivel összevetve, és a Mátyás király által reálisan beszedhető összeggel egyezhetett meg.65 A kiadásoknál a katonai költségek voltak a legjelentősebbek, a magyar királynak a török elleni végvárakban és a délvidéken az év nagy részében készenlétben mintegy 8-10 ezer katonát kellett eltartania.66 A katonai költségeket Kubinyi a kincstartói tervezeteknél többre, évi 175-180 ezer arany Ft-ra tette.67 Ekkora állandó katonai költséggel nem sok európai uralkodónak kellett ebben az időszakban szembenéznie. A katonai kiadások kifizetésén felül az udvari és más „állami” kiadások (követségek küldése, fogadása, országnagyok fizetése stb.) fedezésére 70-85 ezer Ft maradt, ami nem számított csekély összegnek, és láttuk, hogy 1525-ben már tényleg erre a szintre szorították le az udvari kiadásokat. Minden 260
