Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt
KENYERES ISTVÁN 1503-ban a jelentés arról tájékoztat, hogy a kiadások összege nagyobb, mint a bevételeké (220 ezer arany), néhány tételt közöl, köztük három fontos végvárét: Zengg 3 ezer arany, Jajca 10 ezer arany, Nándorfehérvár 8 ezer arany, a királyné jövedelme 30 ezer arany, az udvartartás összege 40 ezer arany, a kincstartó 70 ezer arany tartozást ismert el a maga részéről — mondja a követjelentés. 1516-ban Suriano követ jelentésében olvashatjuk, hogy a horvát bán fizetése 25 ezer arany, az erdélyi vajdáé 20 ezer, két további - feltehetően katonai tisztséget is betöltő - személyé 12-12 ezer Ft (az egyik biztosan a nándorfehérvári bán lehet, a másik talán a temesvári ispán, aki egyúttal az Alsó-részek főkapitánya címet is viselte), a jajcai bán 5 ezer Ft-ot kap, e katonai fizetések összesen 100 ezer aranyra rúgnak, ehhez jön még az ezer fős királyi bandérium fizetése 10 ezer Ft értékben.29 A kutatás többször felhívta a figyelmet arra, hogy a követjelentések nem teljesen megbízhatóak, egyrészt nem terjednek ki valamennyi jövedelemtípusra (például zsidók, szászok erdélyi románok ötvened adója stb.), másrészt a követeket informátoraik is félretájékoztathatták, hiszen a magyar király rendszeresen segélypénzekért folyamodott a Serenissimához a török elleni védelem finanszírozására. Ugyanakkor a velencei diplomatákat sem „ejtették a fejükre”, más országok esetében is alaposan tájékozódtak az adott ország jövedelméről, tehát nem szabad minden adatukat elvetnünk.30 több fontos tisztséget betöltő személy részt vett a követek beszámolóinak meghallgatásán, jelentésekhez is hozzáfért. Sanuto gyűjtése az 1496. január 1. és 1533 szeptembere közötti időszakot fedik le, műve 58 kötetben került kiadásra I diarii de Marino Sanuto címmel 1879 és 1903 között Velencében. Sanutóról lásd Balogh I.: Velenczei diplomaták i. m. 12-15. A magyarországi vonatkozású jelentések olasz-magyar nyelvű kiadását lásd uo. I-LXXXV (A szerző a dukátot végig hibásan tallérra fordítja le.) 29 Balogh I.: Velenczei diplomaták i. m. VIII. XVII. 30 VII. Henrik angol király halála után a kincstár pénzkészletére (6 millió dukát) a legmértéktartóbb adat éppen Sanuto Diarii-jából származik. Frederick C. Dietz: English Government Finance 1485 — 1558. (University of Illinois Studies in the Social Sciences, Vol. IX, No. 3, September, 1920). Trieszt 2017. 87. Az oszmán uralkodók jövedelmeit a velencei diplomaták 1524-ben 4,5 millió dukátra becsülték, kiadásaikat pedig 3 millióra. Sanuto, M.: Diarii i. m. XXXIII. 314-316, XXXVII. 142-144. Idézi: Hermann Zsuzsanna: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon. Megjegyzések Thurzó Elek költségvetési előirányzatához. Századok 109. (1975) 334. A velencei jelentések nem álltak mesze a valóságtól, a szultáni kincstár bevételei 1524-1525-ben 2,5, kiadásai 2,3 millió dukátra rúgtak, 1527-1528-ban - javadalombirtokokat nem számítva - a bevételek 4,8 milliót, a kiadások 3,2 milliót tettek ki. Fodor P: Az Oszmán Birodalom i. m. 17. Katonai költségek Mohács „előestéjén”: a kincstartói számadások tanulságai A katonai költségek számbavétele kapcsán - többek között - a kincstartói számadásokra támaszkodhatunk. A Jagelló-korszakból három ilyen forrás maradt fenn, ezek közül az első az 1494—1495. évi Ernuszt Zsigmond-féle kincstartói számadás. A 18. század végi, Johann Christian Engel által közzétett első közlés után nemrég 245
