Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Gecser Ottó – Szende Katalin: Hans Saltzman, az 1510-es pestisjárvány és a nagyszebeni vesztegzár
GECSER OTTÓ - SZENDE KATALIN Összegzés Első látásra úgy tűnhet, hogy elemzésünkben több a kétely, mint a bizonyosság. Ha azonban nem arra figyelünk, hogy mit nem csinált (feltehetőleg) Saltzman vagy a szebeni tanács, hanem azt, hogy mit igen, akkor egy kicsit más képet kapunk. Nagyszeben, mint láttuk, a Magyar Királyság azon városai közé tartozott, amelyek régiós viszonylatban nagyon hamar elkezdték a városi jövedelmek jelentős részét (köz)egészségügyi, illetve karitatív kiadásokra fordítani, többek között abban a formában, hogy városi orvost alkalmaztak. A szebeni városi orvosok egyike volt Hans Saltzman is, aki 1521-es német nyelvű pestistraktátusának tanúsága szerint tisztában volt az akkoriban „legkorszerűbb” itáliai (köz) egészségügyi elvekkel, és ezeket kreatívan igyekezett alkalmazni a közép-európai városok kontextusában. Tudásközvetítő munkájának sikeréhez a korszak új vívmánya, a nyomtatás is jelentősen hozzájárult. Tényleges, általa is megvalósíthatónak gondolt javaslatairól talán az a rövid beszámoló (vagy inkább: „orvosi exemplum ”) mond a legtöbbet, amelyet közvetlenül Nagyszebenre vonatkozó emlékei után mesélt el: „Az 1506. és az 1507. évben is, [amikor] Morvaországban és Csehországban volt járvány, sok házban követték azt az útmutatásomat, hogy csak egy idősebb személy mehet ki [a házból], a ház számára szükséges dolgokat beszerzendő, a többieknek pedig, különösen a gyerekeknek, mind a szobájukban kell maradniuk, ahol folyamatosan füstölnek, [és] nem engedhetnek be senkit; ezekben a házakban mindenki, gyerekeivel és várandós feleségével [együtt] megmenekült, noha a környék összes többi házában szinte mindenki, vagy jó pár esetben mindenki meghalt.”65 Amit itt leír, az nagyon hasonlít az otthoni izolációra vonatkozó, fentebb összefoglalt rendelkezéseire66 azzal a nagyon jelentős különbséggel, hogy itt javaslatai nem városvezetőknek szólnak (városok nincsenek is megnevezve), hanem családfőknek. Saltzman a gyakorlatban tulajdonképpen „privatizálta” az eredetileg kommunális célzatú rendelkezéseket, talán abból kiindulva, hogy városi szintű megvalósításuk a közép-európai kontextusban irreális lenne. Minthogy ez nagyszebeni működése előtt történt, ott már bevált gyakorlatként hivatkozhatott rá, és korántsem lehetetlen, hogy ilyesmit is javasolt Szebenben: ha még 1521-ben is büszke volt rá, akkor miért ne tette volna? 65 „Auch im Jár . 1506. vnnd . 1507. regiert der lauff in Märhen und Beham / ward in vili heysern nach meynem pefelch gethan / daz allain ain gelebter mensch ausgieng / dye notturfft zum haus zeschaffen / die andern all vnd in sonderhayt dye khinder muessten in yren gemächen / darin sy stet rauch machten / beleyben / nyemandt zw inlassen / worden all in denselben heysern / mit yren hindern und schwängern frawen / betet / so es doch in allen andern heysern zw ring umbvast / vnd in etlichen gar ausstarb.” - [Saltzman, HJ: Ein nützliche Ordnung vnd regiment i. m. B2r. 66 (2c) és (2d) - Lásd a főszövegben a 49. jegyzetnél. 23
