Századok – 2022
2022 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Rupert Klieber (Hrsg.): Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918. Ein amtsbiographisches Lexikon Band I. Die röm.-kath. Kirchenprovinzen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn (Fejérdy András)
TÖRTÉNETI IRODALOM DIE BISCHÖFE DER DONAUMONARCHIE 1804 BIS 1918 Ein amtsbiographisches Lexikon Band I. Die röm.-kath. Kirchenprovinzen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn Hrsg. Rupert Klieber unter Mitarbeit von Péter Tusor Duncker—Humblot, Berlin 2020. 661 oldal A bécsi egyetemen egyháztörténelmet oktató Rupert Klieber vezetésével folytatott nagyszabású projekt első - magyar vonatkozású - eredménye a Dunai monarchia püspökei című kézikönyv most megjelent kötete. A vállalkozás kezdetben csupán az 1816-ban Bécsben alapított és 1918- ig működő felsőfokú központi papnevelőintézet, az Augustineum növendékei életrajzi lexikonjának elkészítését tűzte ki célul, ám a projekt idővel mind kronológiailag, mind tartalmilag kilépett az eredeti keretek közül. Végül a római Collegio Teutonico del Campo Santo egykori rektora, Erwin Gatz nevéhez köthető hatalmas német életrajzi lexikon köteteinek mintájára a kutatást az 1804-1918 közötti formájában működő Habsburg Monarchia egészére kiterjesztették. A vállalkozás kibővítésekor kialakított koncepció mindazonáltal jelentős mértékben eltér az inspirációként szolgáló német biográfiai lexikon modelljéről. A legjelentősebb - címben is jelzett - különbség, hogy a cél immár nem egy szokványos, a szócikkeket alfabetikus rendben tartalmazó életrajzi adattár elkészítése lett, hanem egy „hivatali-életút lexikon”: azaz az egyes személyek életpályáját egyházmegyénként kronologikus rendben, mintegy egyházmegye-történeti keretbe illesztve tárgyaló kézikönyv összeállítása. Jóllehet, a koncepcionális újításnak elsősorban a kötet szerkezetét, illetve a szócikkek belső felépítését kellett volna csupán érintenie, ez sajnálatos módon a feldolgozott egyházi személyek körének szűkítésével is együtt járt. A Gatz-féle lexikonoktól eltérően nem csupán a segédpüspökök maradtak ki, hanem a káptalani helynökök is. Pedig a 19. században gyakran egészen hosszúra nyúló széküresedések idején ők kormányozták az egyházmegyéket, így egyházi pályájuknak és hivatali működésüknek ismertetése egy intézménytörténeti megközelítésű kézikönyvben különösen indokolt lett volna. Főképp, mivel a kötetbe ugyanakkor bekerültek kinevezett, de széküket a történelmi helyzet változása miatt elfoglalni nem tudó püspökök is, mint például Horváth Mihály. A Magyar Királyság esztergomi, kalocsai és egri római katolikus érseki tartományainak püspökeit, valamint a pannonhalmi nullius apátság föapátjait bemutató kötet egy négy kötetesre tervezett munka első darabja. A további kötetek a tudatosan választott politikatörténeti időhatárokon belül, nagyobb földrajzi régiókba sorolva tervezik az összetett birodalom egyháztartományainak püspökeit bemutatni. A második kötet a déli (olasz, horvát) régió, a harmadik a nyugati és északi (osztrák, cseh, lengyel) területek római katolikus egyháztartományait követik, míg az utolsó kötetbe a jelentősebb ortodox és görögkatolikus egyháztartományok kerülnek. Kétségtelenül nem egyszerű egy földrajzilag ilyen összetett és jelentős időtávot átfogó egyháztörténeti kutatás esetében olyan rendezőelvet találni, amely egységes, világos és ugyanakkor a történelmi változások dinamikáját is jól tükrözi. A négy kötet koncepciója, és így az itt tárgyalt - Magyar Királyságra vonatkozó első - kötet makroszerkezete mindazonáltal több kérdést is felvet. A szerkesztő-projektvezető a kötetek elrendezését Cölestin Wolfsgruber 1900-as állapotokat rögzítő térképének (Kirchenkarte von Österreich-Ungarn) beosztására építette. A neves osztrák bencés egyháztörténész jól követhető, római és arab számokat kombináló számozást vezetett be a korabeli monarchia egyes egyháztartományaira és egyházmegyéire, ami lehetővé teszi, hogy egy többször áthelyezett püspök esetében megfelelő és egyszerű utalási rendszert lehessen alkalmazni az állomáshelyek jelölésére. Hátránya viszont, hogy egy adott állapotot rögzít és így a vizsgált korszakon belüli egyházszervezeti változásokat nem teszi nyomon követhetővé. 215 SZÁZADOK 156. (2022) I. SZÁM
