Századok – 2022

2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból

KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL foglalkozásúak voltak talán a legszerencsésebb helyzetben. Már csak lakókörül­ményeiket tekintve is kisebb mértékű károkat szenvedtek azoknál, akik a víz­hez közel és/vagy gyengébb falazatú (patics) épületekben éltek. Esetükben ritkán említik a kárfelvételi ívek a lakóépület súlyosabb károsodását; a kőépületek, le­gyen szó magánházról vagy társasházi lakásról a főutcán, masszívan ellenálltak az áradásnak. Náluk inkább a kerítés és a melléképületek estek áldozatul a víz sodrásának. Boltjaik nem voltak, ellenben néhányan foglalkoztak házkiadással, így annak károsodása érzékenyen érinthette őket. Mégsem az ingatlanban esett kár volt ebben a csoportban a meghatározó, hanem az ingóságokban keletkezett veszteség, különösen az értelmiségiek körében. Szerencsére több kárfelvételi ív is tételes kimutatást közöl a magasan képzett értelmiségiek (tanárok, ügyvédek, or­vosok) lakberendezési tárgyairól. Míves bútorok, több ezer kötetes magánkönyv­tárak, ezüst és arany dísztárgyak, értékes festmények mentek tönkre az árvízben. Nem is beszélve a készpénzről és kötvényekről. Mindezek alapján nem volt ritka, hogy az ingóságban esett kárt több ezer forintra becsülték a kárfelvételi biztosok. Más foglalkozási csoporttal szemben az értelmiségiek és tisztek mindennapi megélhetése nem esett áldozatul az árvíznek, ugyanis az értelmiségiek szolgál­tatásaira, még ha csekélyebb mértékben is, de továbbra is szükség volt, a tisztek pedig megkapták alacsony, de biztos fizetésüket. Ezért a városvezetés az állami apanázsból élőket kizárta a segélyezendők sorából, mondván, hogy az ő megélhe­tésük legalább biztosított. Éppen ezért a közigazgatásban, rendfenntartásban és egyéb állami pozíció­ban dolgozóknak kevés lehetőségük maradt, hogy az árvíz után életkörülményei­ken javíthassanak. Az egyik megoldás az volt, hogy az árvíz után megemelkedett árakra hivatkozva úgynevezett drágasági pótlékért folyamodtak a városvezetés­hez. Bár az ilyen pótlékot csupán ideiglenes jelleggel kapták, mégsem volt nagyon elterjedt, hiszen a városvezetés számára mindenképpen többletköltséget jelentett. Ezért másik opcióként többen előleget kértek későbbi fizetésük terhére, amelyet fix részletekben, kamatmentesen fizettek vissza munkaadójuknak. *** Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az 1878. évi miskolci árvíz több szempontból is rendkívüli és elkerülhetetlen volt, de nem váratlan. A katasztrófák három ál­talános jellemvonása közül így csak kettő bizonyult igaznak. Nem volt váratlan annyiban, hogy a vízhasználat körüli szabálytalanságok, az árvízvédelem szin­te teljes hiánya és az építkezési módszerek elégtelensége magában hordozta an­nak a kockázatát, hogy egy nagyobb esőzés következtében előálló árvíz rettene­tes pusztítást fog véghezvinni. Ez az, ami 1878. augusztus 30-ának éjjelén be is 168

Next

/
Thumbnails
Contents