Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Gecser Ottó – Szende Katalin: Hans Saltzman, az 1510-es pestisjárvány és a nagyszebeni vesztegzár
GECSER OTTÓ - SZENDE KATALIN elszigeteltebb részeinél, hanem a járványok is, az út mentén fekvő más városokhoz hasonlóan. A kereskedelmi útvonalak betegségterjesztő szerepének a kor társak is tudatában voltak. 1497-ben Geréb László erdélyi püspök azt írta a nagyszebeni városatyáknak, hogy „Váradot már megint megfertőzték a brassóiak”.35 Minthogy a Brassó és Várad között utazó kereskedők érinthették, de el is kerülhették Szebent,36 joggal gondolhatta a püspök, hogy a szebeni tanácsot érdekelni fogja a hír. Abban tehát nincs sok értelme kételkednünk, hogy Dél-Erdélyben felütötte a fejét a pestis 1510-ben, abban pedig még kevésbé, hogy az ország más részein pusztító járvány híre elért Nagyszebenbe is, ahol a városatyák örömmel fogadhatták egy Itáliában tanult orvos tanácsait. De mit is tanácsolt nekik tulajdonképpen? 35 „Varadinum noviter per Brassovienses infectum est. ” - Magyary-Kossa Gy: Magyar orvosi emlékek. i. m. III. 116. (461. sz.; forrás: „Nagyszebeni városi levéltár: U., III. 157.”). 36 Vö. Szende K: Krakkó és Buda i. m. 36. térkép. 37 Karl Sudhoff: Pestschriften aus den ersten 150 Jahren nach der Epidemie des „schwarzen Todes“ 1348. Archiv für Geschichte der Medizin 4. (1911-1912) 191-222., 389-424.; 5. (1912-1913) 36-87., 332-396.; 6. (1913-1914) 313-379.; 7. (1914-1915) 57-114.; 8. (1915-1916) 175-215., 236-287.; 9. (1916-1917) 53-78., 117-167.; 11. (1918-1919) 44-92., 121-176.; 14. (1922-1923) 1-25., 79-105., 129-169.; 16. (1924-1925) 1-69., 77-188.; 17. (1925-1926) 12-139., 241-291. 38 ErikA. Heinrichs: Plague, Print, and the Reformation. The German Reform of Healing, 1473-1573. Abingdon-New York 2018. 9. A stájer orvos tanácsai A pestisről szóló önálló (nem átfogó értekezések részét képező) és általában egyetemet végzett szerzők által írt orvosi művek — vagy ahogy első szisztematikus kutatójuk, Karl Sudhoff nevezte: Pestschriftek — már elég hosszú múltra tekinthettek vissza, amikor Hans Saltzman először adta fejét egy efféle könyv megírására. Csak Sudhoff nagyjából 300 különböző Pestschriftet talált a 14. század közepi Fekete Halált követő másfél évszázadból (a rövid recepteket nem számolva és a Németrómai Birodalom területének jóval több figyelmet szentelve, mint Európa más részeinek).37 Eleinte a latin nyelvű Pestschriftek voltak túlsúlyban, de a 15. század második felétől kezdve népnyelvű társaik vették át a főszerepet. A könyvnyomtatás elterjedésével ez az immáron főleg népnyelvű szöveghalmaz csak tovább terebélyesedett. Erik A. Heinrichs kutatásai szerint 943 különböző német nyelvű Festschrift látott napvilágot 1473 és 1682 között (a kimondottan nem könyvjellegű, egylapos nyomtatványok nélkül).38 Azok a Festschrift^ amelyeket a modern szakirodalomban (többé-kevésbé konzekvens módon) pestistraktátusnak szoktak nevezni, átfogó és szerzőjük tudományos műveltségét középpontba állító képet igyekeznek adni a járványról olvasóiknak. Nem pusztán a megelőzés és a gyógyítás praktikus oldalával foglalkoznak, hanem — az egyetemek által kanonizált 15
