Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
BODOVICS ÉVA áradásra,32 de hegyi patak jellegénél fogva a Szinva váratlanul is kiönthetett. Eddigi kutatásainkból az látszik, hogy a város együtt tudott élni a veszélyhelyzettel, s az áradások után képes volt helyreállítani a károkat.33 Ugyanakkor kimondottan árvízvédelmi intézkedésekre nem igazán találtunk példát a forrásokban. Alapvetően arra törekedtek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kijavítsák azt a kárt, amelyet egy-egy árvíz okozott. Helyreállították a hidakat, megerősítették a partoldalakat, esetleg kihordták a kavicsot a mederből. Ennél többre ritkán került sor. Ha ugyanis jogilag sikerült is tisztázni, hogy kinek a hatáskörébe tartozott az adott munka elvégzése, a pénzhiány mind a lakosság, mind pedig a város részéről hosszú időn keresztül akadályozta a folyamatos és átfogó fejlesztéseket. Emellett ritkán, de előfordult az a helyzet is, amikor a vármegye nem hagyta jóvá a város számára előnyös intézkedéseket. Hogy a pénz vagy a megegyezés hiánya, vagy éppen a felelőtlenség - esetleg mindhárom - következtében maradtak-e el a hatékonyabb árvízvédelmi munkálatok, nehéz megmondani. S azt sem tudhatjuk biztosan, hogy volt-e egyáltalán szükség hatékonyabb védelemre; meglehet, hogy ami volt, az éppen elegendőnek bizonyult, és a rendelkezésre álló lehetőségekkel számolva megelégedtek az eredménnyel. 32 Borsod, 1873. április 10. 1. 33 Lásd erről bővebben Bodovics Eva: Vízhasználat és „árvízi kultúra” Miskolcon a XIX. század második felében. In: Víz és társadalom Magyarországon a középkortól a XX. század végéig. Szerk. Horváth Gergely Krisztián. Bp. 2014. 439-469.; Uö: Árvizek és árvízvédelem Miskolcon a 19. század második felében. Fons 22. (2015) 3. sz. 375-395.; Uö: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. Bp. 2017. 71-99. 34 Építkezési szabályok Miskolcz város számára. Miskolcz 1879. 44. §, 45. §. 35 MNL BAZML IV. 1905. b. 119/1879. A fordulatot az 1878-as augusztusi árvíz hozta el, amely oly mértékben sokkolta a városvezetést és a lakosságot, hogy alapvető árvízvédelmi és vízhasználati módosításokat eredményezett. Az árvíz utáni általános félelem arra sarkallta a város vezetést, hogy a korábbinál nagyobb szigorral és eréllyel lépjen fel a város és lakosainak védelmében, hogy egy hasonló méretű katasztrófa elkerülhető legyen a jövőben. Ennek érdekében módosították az építkezési szabályokat azzal a céllal, hogy eltávolítsanak minden akadályt a víz útjából. Tilos volt ezek után a víz fölé kiugró építményeket emelni, s a meglévőket is el kellett távolítani.34 A hidakat ezután már lábak nélkül, úgynevezett függőhídként építették újjá, amelyek csak a partokon bírtak támasztékkal, a mederben nem. Elrendelték, hogy mindennemű építkezést előzetesen be kell jelenteni a hatósághoz, amelyet az csak a helyszíni szemle után engedélyezett, majd mikor elkészült, ismételten megszemlélt.35 Az építkezések kapcsán tehát szigorúan és erélyesen lépett fel a hatóság, s csak rendkívüli, a közbiztonságot nem veszélyeztető esetben volt hajlandó engedményeket tenni. A köztereken okozott rongálások és szemetelések tekintetében 149
