Századok – 2022
2022 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bodovics Éva: Az 1878-as miskolci árvíz társadalom- és gazdaságtörténeti nézőpontból
Bodovics Eva KL 1878-AS MISKOLCI ÁRVÍZ TÁRSADALOMÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI NÉZŐPONTBÓL* A katasztrófák iránti érdeklődés története minden bizonnyal egyidős az emberiséggel. A megmagyarázhatatlannak tűnő, rendkívüli pusztításokkal járó természeti jelenségek félelmet, ugyanakkor csodálatot váltottak ki az emberekből. Természet- és társadalomtudományos vizsgálatuk azonban csak a középkori vallásos világkép szakadozásával, a reneszánsz és a reformáció idején indult meg1 s a felvilágosodás évtizedeiben bontakozott ki.2 Az első „társadalomtudományos” vizsgálat az 1755. évi lisszaboni földrengéshez kapcsolódik, amely nem csupán az akkori Európa negyedik legnagyobb városát rengette meg és döntötte porba, hanem az uralkodó vallásos világszemléletet is. A vallásos indoklás helyett ugyanis természettudományos magyarázatot próbáltak keresni a történtekre. Rousseau volt az, aki a korábbi szemlélettől eltérően, mely a természeti katasztrófákat isteni csapásként értelmezte, rámutatott a szerencsétlenségben jelentős szerepet játszó emberi tényezőre.3 1 Gerrit Jasper Schenk: Historical Disaster Research. State of Research, Concepts, Methods and Case Studies. Historical Social Research 32. (2007) 3. sz. 9-31., itt: 10. 2 RussellR. Dynes: The Dialogue between Voltaire and Rousseau on the Lisbon Earthquake. The Emergence of a Social Science View. International Journal of Mass Emergencies and Disasters 18. (2000) 1. sz. 97-115.; SusanneB. Keller: Sections and views: visual representation in eighteenth-century earthquake studies. The British Journal for the History of Science 31. (1998) 2. sz. 129-159. 3 Jean-Jacques Rousseau levele Voltaire úrhoz, 1756. augusztus 18. In: Jean-Jacques Rousseau: Értekezé sek és filozófiai levelek. H. n. [Bp.] 249-270., itt: 253-254. 4 A katasztrófák egy lehetséges csoportosítását ismerteti Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata. In: Pest-budai árvíz. Szerk. Uő. 1988. Bp. 7-82., itt: 10. A felvilágosodás hozadékának tekinthető új katasztrófafogalom és természetszemlélet a 20. századra némileg feledésbe merült. A katasztrófák halmazát mesterséges módon két nagyobb csoportra osztották fel: természeti és emberi (tech nical, man-made) katasztrófákra. 4 A felosztás alapja kauzális: míg a természeti katasztrófák esetében az eseményt valamilyen természeti jelenség (vulkánkitörés, földrengés, áradás, tornádó stb.) idézi elő, addig az emberi katasztrófák hátterében szándékos vagy véletlen emberi mulasztás, tévedés vagy egyszerű „baleset” áll. Ez a felosztás teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a természeti katasztrófák kialakulásában és a helyzet súlyosságának fokozásában közrejátszó emberi faktort. Ez szerepet játszhatott abban, hogy a természeti katasztrófák társadalomtudományos kutatása sokáig, Amerikában az 1950-es, Európában egészen az 1980-as évekig háttérbe szorult. A tanulmány a NKFI FK 128 978 Tudás, tájkép, nemzet és birodalom projekt támogatásával készült. 139 SZÁZADOK 1^6. (2022) I. SZÁM
