Századok – 2022
2022 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Frank Tibor: Szalonvilág. A polgári érintkezés modernizálódása a 19. században (Pók Attila)
TÖRTÉNETI IRODALOM egyet említve: miért kezdte meg az adományreformot András? Eleve azért indult, ahogy a szöveg sugallja, hogy ezzel „megnyirbálja” az Imre-párti ispánok hatalmát? Tény, hogy a Rogerius által oly plasztikusan leírt végeredmény kialakulhatott az 1230-as évekre, sőt akár már a korábbi évtizedekre is. De egy fokozatosan osztogató birtokpolitika, amely bele-belemar a várföldekbe is, a legkevésbé sem lehetett alkalmas arra, hogy hirtelen megoldja az Imre-párti elit ellenállásának kérdését. A feszültséget bizonyosan gyorsabban növelte, mint amennyire az ispánok hatalmát csökkentette a kezdeti időkben, márpedig a probléma, természetéből adódóan, az 1205 utáni években jelentkezett a legintenzívebben. A kezdeti tudatosság kérdésére a szerző is kitért egy rövid gondolatmenet erejéig, amely szerint András rendelkezései aligha tükröztek egy kidolgozott és átgondolt tervet, az intézkedések inkább ok-okozati láncot alkotnak. (61.) Főként annak fényében érdekes az okok feltárása, hogy a király nem hagyott fel az ispánságok gyengítésével akkor sem, amikor az 1220-as évek második felétől a politikai elitből kikoptak azok az Imre-párti föurak, akik még 1205 előtt komolyabb szerepet játszottak, ahogy erre a szerző is utalt. (259.) Ha a magyarázatot abban leljük meg, hogy a régi ellenfeleket azok az újak váltották fel, akik nem András trónra kerülésének a körülményeit nehezményezték, hanem már az átalakításokat ellenezték (259-260.), akkor világos, hogy András politikája egy ördögi kör volt, amelyben a probléma épp a megoldásának szánt intézkedések miatt termelte újra önmagát. A királynak 30 éves uralkodása alatt átlagosan 3-4 évenként szembe kellett néznie az ellene fellépők szervezkedésével, vagy éppen elképzeléseinek megvalósításában átmeneti visszavonulót kellett fújnia, ami elég sűrűnek mondható. Az „új berendezkedés” politikai programcsomagja csak arra volt jó, hogy András ne bukjon meg, de hosszú távú nyugalmas éveket nem biztosított neki. A mindenkori ellenzékeivel szemben voltaképpen csak csatákat nyert, háborút sohasem, ami mindenképpen árnyalja a mű idealizált királyportréját. Zsoldos Attila könyve két okból is fontos mérföldkő: született egy részletes és modern II. András-életrajz, holott eddig ilyen mélységben még elavult életrajzok sem álltak a rendelkezésünkre, valamint — és ez már nemcsak kifejezetten ennek a könyvnek, hanem az egész új koncepciónak az érdeme - most már visszavonhatatlanul megkezdődött az egész magyar történettudományban II. András megkésett rehabilitációja. Már nem lehet visszatérni a tékozló „papucskirály” képéhez, és ezt azoknak is el kell ismerniük, akik nem minden kérdésben (és az új királyportré nem minden árnyalatával) értenek egyet a szerzővel. Ez az átértékelés nem volt előzmények nélküli, de Zsoldos Attila 2010 óta kifejtett munkásságának mindennek elérésében kulcsszerepe van, és a különféle rétegeket célzó Aranybulla-monográfiáknak köszönhetően remélhetőleg ez a nézőpont rögzül a tudományos- és közgondolkodásban egyaránt. Szöcs Tibor Frank Tibor SZALONVILÁG A polgári érintkezés modernizálódása a 19. században Rózsavölgyi és társa, Bp. 2020. 208 oldal Hol élünk és hogyan? Miként kommunikálunk egymással itthon és a más országokban élőkkel, más nemzetekhez tartozókkal? Gyanakvással fogadunk minden külső hatást, befolyást, vagy inkább azokra az értékekre figyelünk, amelyek megértésével, elfogadásával mi is gazdago- SZÁZADOK I JŐ. (2022) 6. SZÁM 1264
