Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: A magyar rendek és a kormányzat kereskedelemügyi elképzelései az 1764-1765. évi országgyűlésen
A MAGYAR RENDEK ÉS A KORMÁNYZAT KERESKEDELEMÜGYI ELKÉPZELÉSEI anyagi haszonra hivatkozott: „a kereskedelem jövőbeli megsokszorozódása megköveteli, hogy Zengg városának ilyen célú rendezése megmaradjon”.126 126 OGYK 700.456. 538. p. (26. ponthoz). 127 Adam Wolf: Aus dem Hofleben Maria Theresias. Nach den Memorien des Fürsten des Joseph Khevenhüller. Wien 1858. 250.; Horváth M: Magyarország i. m. VII. 374. 128 Az ügy államtanácsi tárgyalására: ÖStA HHStA KA, Staatsrat Protokolle. 364/1765. fol. 189. Az már más kérdés, hogy a városok és polgáraik a kebelükben felhalmozott csekély tőkét sem a kockázatos kimenetelű manufaktúra-alapításokra, hanem a biztos megtérülést ígérő, apró kamatra történő kölcsönügyletekre, ingatlanvásárlásra fordították. Ezen túl a városvezetésben is megjelenő céhes érdekek is gátolták az ilyen típusú kezdeményezések kibontakozását. A rendeletre lásd Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában. Bp. 1972. 120-124.; Bácskai Vera: Pénz- és áruhitel Pesten a 18. század második felében. In: Uő: Városok és polgárok Magyarországon I-II. Bp. 2007. II. 549-574., különösen: 560-564. 129 MNL OL N 114 Kovachich Márton György gyűjteménye. Publicum Diarium Diaetae anno D. 1764. Posonii celebratae conscriptum per Andreám Nedeczky. 15. kötet. 1765. márc. 12-ei és 14-ei ülés (oldalszám nélkül). 1765 elejére bebizonyosodott, hogy a kormányzatnak nem sikerült megnyernie a rendek támogatását a nemesi felkelés reformját, a magyar nemesi testőrség nemesi adófizetés révén történő fenntartását és az urbáriumok szabályozását érintő ügyekben. Mária Terézia a bizalmasának, Johann von Chotek grófnak 1765. január 18-án írt levelében csalódottan számolt be hangulatáról, amelyben szerepet játszott a magyar főrendek nem éppen lojális, sőt inkább ellenzéki magatartása is: „ezen országgyűlés jól megismerette velem az embereket, [...] ha több hasznom nem lenne is belőle, már ez is nagy nyereség”.127 Ügy tűnik tehát, hogy az uralkodó felülvizsgálta a Magyar Királyságnak nyújtandó gazdasági kedvezményeinek politikáját, és jótéteményeit már csak a kincstári birtokokra, a szabad királyi és bányavárosokra, illetve a kamarai uradalmakra korlátozta, amelyek az uralkodó mint földesúr számára közvetlen hasznot hajthatnak. Ezt tükrözi az uralkodó 1765. március 5-ei rendelete, amely előírta, hogy azoknak a városoknak, melyek tőkével rendelkeznek, ipari és kereskedelmi fejlesztésre kell ezt fordítaniuk, ám e rendelkezések a városi közegben kevéssé volt sikeresek.128 A diétán is megfigyelhetjük ezt a politikai fordulatot. A törvények fogalmazványainak országgyűlési vitája március 12-én ért véget: az elfogadott cikkelyek közül a rendek heves ellenállására végül kikerült többek között az udvar által szorgalmazott urbáriumokról és a nemesi felkelésről szóló cikkely is.129 A királynő az országgyűléssel összefüggésben tett kedvezményeinek egy részét is visszavonta, azonban mint látjuk, nem az összesei, és csak azokat hagyta érvényben, amelyek a Monarchia többi tartományainak érdekeit is szolgálták. 1765. március 23-ai kéziratában kijelentette: „a magyar terményeknek és áruknak semmiféle könnyítést nem szabad megadni, hanem mindent úgy kell hagyni, amint az 1222
