Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Névhasználat és ragadványnevek a középkor végi királyi udvarban
NEUMANN TIBOR általános névadási szokásait alkalmazták udvari környezetben, vannak azonban kifejezetten az udvarra, illetve udvari életre jellemző jelenségek is. A tanulmány célja ezek felderítése és értelmezése. A kutatás jellege nem névtani, hanem történeti lesz, és a mentalitástörténeti érdekességeken túl nemcsak hozzájárul ahhoz, hogy egyes udvari szereplőket könnyebben tudjunk azonosítani, hanem olyan momentumokkal is kiegészítheti némelyikük életrajzát, amelyeket a források egyébként homályban hagynának, emellett pedig a késő középkori udvar egyegy társadalomtörténeti jelenségéről is segít árnyaltabb képet festeni.9 9 A kutatás történeti jellegétől függetlenül támaszkodtam Tóth Valéria névtani alapművére: Tóth Valéria: Személynévadás és személynévhasználat az ómagyar korban. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 38.) Debrecen 2016. 10 AMB MMB K 26—53. Itt jegyzem meg, hogy a kutatáshoz nem a teljes köteteket vizsgáltam át, hanem csak azokat a fejezeteket, amelyekből udvartartáshoz tartozó személyek neveinek felbukkanását várhatjuk. Ezek a következők: a megvendégelésekről, a küldöncök menesztéséről, a városi küldöttségek útiköltségelszámolásairól, a felvett kölcsönök utáni kamatfizetésekről, olykor a révnél történő átkeléshez kirendelt hajósok fizetési elszámolásáról szóló fejezetek. A kiválasztott korszakban a kötetek struktúrája - kisebb eltérésekkel - állandónak tekinthető. A pozsonyi számadáskönyvek kutatásának szakirodalmára lásd Neumann Tibor: „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni”. A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István - Weisz Boglárka. (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések) Bp. 2017. 58—60., különösen: 219. jegyzet. 11 Persze még e kivételes forráscsoportban is előfordul olykor, hogy utólag már nem tudták felidézni a városba látogató főúr, főpap vagy udvari személy nevét, a helyet ilyenkor üresen hagyták vagy csak utaltak az illetőre: 1464: „einen ungarischen rittet unsers herrs des kunigs diener”, AMB MMB K 32. p. 166., 1480: „ainem hern mit namen [—]”, uo. K42. p. 137.; 1484: „ainem bischoff von [—]”, uo. K45. p. 53.; „als [—] gubernator mit II e pherdtn und etwevil wagn heraufkomen, und zu der k. m. gen Wienn gezogn” (valószínűleg Szapolyai Imre volt boszniai kormányzó), uo. K 46. p. 67., 349.; „hern [ —] brobst Udvari névhasználat általában: a pozsonyi számadások névadatai és az udvartartási listák Pozsony városának előbb már említett számadáskönyvei több szempontból is kiváló összehasonlító anyagot biztosítanak egy névalakokra összpontosító kutatás számára. Egyfelől kiemelendő a forráscsoport gazdagsága: néhány hiányzó esztendőt leszámítva a sorozat viszonylag épen és jó állapotban vészelte át az évszázadokat, magam az 1458-1495 közötti, bő három és fél évtized 28 kötetének névanyagát használom fel.10 Másfelől kiemelendő a pozsonyiak azon következetes „vendéglátói” eljárása, amellyel városuk udvari kapcsolatainak szélesítése, egyúttal ügyeik udvari képviselete érdekében minden Pozsonyba érkező vagy azon csak átutazó főpap, báró és udvari személy felé fordultak — persze ezt olykor királyi parancs írta elő nekik. Ez azonban még nem lenne elegendő, ha a számadásokat összeállító városi kamarások és írnokaik nem örökítették volna meg szokatlan pontossággal e személyek nevét és megvendégelésük részleteit, sokszor még utazásuk céljáról is tájékoztatást nyújtva.11 Számunkra az a legfontosabb, hogy e 1169
