Századok – 2022
2022 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Somogyi Szilvia: IV. László úgynevezett második kun törvényének korai másolatai
IV. LÁSZLÓ ÚGYNEVEZETT MÁSODIK KUN TÖRVÉNYÉNEK KORAI MÁSOLATAI E királyi ígérvény része, hogy az oklevélben foglaltakat IV. László alattvalóival elfogadtatja a Keresztelő Szent János ünnepe utáni huszadik napra — azaz 1279. július 13-ra- összehívandó országgyűlésen (in convocatione publica regni nostri)}5 A gyűlést, amely július 15-én már és 25-én még biztosan ülésezett, végül Tétényben tartották meg. A június 23-ai oklevél artikulusait pedig némiképp megváltoztatott és kibővített formában, kettős pecsét alatti királyi oklevélként végül 1279. augusztus 10-én adták ki.16 15 Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. V/2. Budae 1829. (a továbbiakban: CD) 511. A teljes oklevél: CD 507-512. Magyar fordítása: Kun törvények In: Kun László emlékezete. Bev., vál., jegyz. Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 5.) Szeged 1994. 128-139. Jelen szöveghely: 132. 16 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 421. 17 Marczali Henrik 1901-ben „IV. László törvényei a kánokról” címmel közölte a két oklevelet: Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bp. 1901. 173-183. 18 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 421. 19 Kring (Komjáthy) Miklós: Kun és jász társadalomelemek a középkorban. Századok 66. (1932) 35-63., különösen: 39-40. A Jászkunság 17-18. századi történetéről részletesen lásd Mihalik Béla Vilmos: A kétszer megváltott nép. Katolikus egyház a Jászkunságban (1687-1746). Bp. 2020. 20 Uo. 39-40. A folyamat során létrejött két szöveget — azaz a június 23-án és az augusztus 10-én kiadott magyar királyi okleveleket - a történettudomány a kutatás különböző fázisaiban első és második kun törvényként emlegette.17 Utóbb az első szövegtől a források értelmezésére hivatkozva — joggal — elvitatva a törvény jelleget, csak a másodikat kezelte így, amelyet ebből adódóan nem a második kun törvénynek, hanem „a” kun törvénynek tart(ott).18 Kétség sem fér hozzá, hogy Kring Miklós a kunok és jászok középkori Magyar Királyságban betöltött szerepéről az 1930-as évek elején írt tanulmányában a forrásokkal szemben alkalmazandó kritika jegyében hívta fel a figyelmet az augusztus 10-én kiadott oklevél hagyományozódásával kapcsolatos problémákra.19 Állítása szerint az oklevél a 17. század végén még ismeretlen volt, csak a 18. század első felében bukkant fel szövege. Ez éppen az a fél évszázadnyi idő, amelynek során a kunok elkeseredett politikai küzdelmet vívtak, hogy az elzálogosított jászkun kerületeket a Német Lovagrendtől visszaváltsák (redempció), s ez 1745-ben végül sikerrel járt. Ennek az újkori jogbiztosító folyamatnak és az évszázadokig ismeretlen, nem idézett, nem másolt 1279-es oklevél előbukkanása időpontjának az egybeesése pedig felettébb gyanús - írja Kring. 20 Míg 1932-ben csak az oklevél provenienciáját vonta gyanúba a kutatás, amely gyanú - mint fentebb idéztem - Szentpétery Imre 1961-es Kritikai jegyzékébe és ezáltal a kutatás mindenkori fősodrába is bekerült, egészen a közelmúltig teljes egészében nem hivatkoztak hamisítványként a szövegre. Kring és Szentpétery kritikai észrevételei nyomán azonban az utóbbi két évtizedben Berend Nóra számos 1144
