Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY folytatta immár a törvénykönyv szövegével, amit a pozsonyi tudós és munkatársa elkezdett. Az is lehetséges, hogy ismerte az Adparatokán lévő Regestrum-kiadást, mivel egy helyen, a bilochus értelmezésénél pontosan követni látszik Bél Mátyásék (téves) magyarázatát - bár ugyanezt Jóny munkájából is vehette.112 112 Szegedi szintén a magyar „bírák” szóból származtatja a bilochi regales („billogfos] ok”, „királybírák”) kifejezést: „bilochi, dicti ex Ungarico bírák, sen indices.” Szegedi, Assertor libertatis i. m. 44. (Lásd fentebb a 98. jegyzetet.) 113 Szegedi, Assertor libertatis i. m. 1-25. II. András életének legfrissebb feldolgozása: Zsoldos Attila: Az Aranybulla királya. Székesfehérvár 2022. 114 Szegedi, I: Assertor libertatis i. m. Vö. Mossóczy Z.: Decreta i. m. 48. 115 Uo. 77. A nyestbőradóra lásd Solymosi László: Nyestbőradó. (Szócikk) In: KMTL 497.; Weisz Bog lárka: Királyi adók Szlavóniában a középkor első felében (11-14. sz.). In: Aktualitások a magyar középkorkutatásban. In memoriam Kristó Gyula (1939-2004). Szerk. Font Márta - Fedeles Tamás - Kiss Gergely. Pécs 2010. 125-140., 125-136. 116 Vö. Szegedi, L: Assertor libertatis i. m. 91-93. A záradék értelmezésére lásd Online Decreta i. m. 169.; az egyes példányok őrzési helyének problémájára Rácz György: Az Aranybulla példánytörténete. Rubicon 2022. 6. sz. 4-17. Szerzőnk bevezető gyanánt II. András Mossóczy által írt rövid életrajzát közli, terjedelmes jegyzetekkel ellátva.113 Helyesen javítja okleveles adat alapján Gertrúd halálának dátumát, illetve külhoni forrás alapján a szentföldi hadjárat bemutatását, és már itt forgatja Rogerius nevezetes művét az életrajz egyes részleteinek pontosításához, kiegészítéséhez. Az életrajzot követi a törvényszöveg nagy számú jegyzettel ellátott kiadása, ahol Szegedi, mint említettük, igyekszik értelmezni a dekrétumban lévő, a 18. századra már sokszor feledésbe merült vagy más jelentésben használt kifejezéseket. A téma újdonsága miatt - pozsonyi kollégáihoz hasonlóan - ő is követ el hibákat. Nyilvánvaló tévedés részéről, hogy a várjobbágyok és vendégek szabadságairól szóló 19. cikkelyt - Mossóczyt másolva — úgy vezeti be, mint „a parasztok és vendégek szabadságáról”rendelkező passzust {De libertate rusticorum et hospitum), vagyis elköveti azt a hibát, amit előbb Bél Mátyás és munkatársa, utána pedig mások (így Grossing) is: egyszerű, 18. századi értelemben vett jobbágynak tekinti a várjobbágyokat.114 Ugyancsak téved akkor, amikor a dekrétum 27. cikkelyében szereplő marturina (nyestbőradó) nevű adót tévesen tengeri {maritima!), avagy kikötői adónak (kvázi vámnak) gondolja.115 Végül egyértelműen hibás az a következtetése, hogy a törvényszöveg záradékában lévő, a dekrétum egyes példányainak őrzési helyére vonatkozó penes hospitale és penes templum szavakat a Szent István által Rómában emelt zarándokházra és templomra érti — mivel e kifejezések az ispotályosok, vagyis a johanniták fehérvári vagy esztergomi rendházára és a templomosok valamelyik (esztergomi?) rendházára vonatkoznak.116 E lapszusok később más művekben is tovább öröklődtek. Szerencsére a jó észrevételeket is bőséggel sorolhatjuk. Szegedi — teljes joggal — Rogerius alapján értelmezi azt a részt, amikor a dekrétum bevezetőjében a király 1109
