Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA sokatmondó, ahol a kiadó kijelenti, hogy András „a főpapok, bárók, mágnások, nemesek és az egész nép” részére adta ki törvényeit, „azok szabadságairól, mentességeiről és kiváltságairól”, s azt sem felejti el ugyanitt leszögezni, hogy a dekrétumot felvették a törvénytárba, illetve hogy az összes András után következő apostoli király esküje megerősítette azt.108 Ügy vélem, nem túl nagy merészség itt a nemesi adómentesség körül fokozódó vitát sejteni a háttérben, különösen, ha meggondoljuk, hogy Szegedi édesapja Vas vármegyei alispán, így ő maga származására nézve egy régi vagyonos köznemesi család sarja volt,109 tehát semmiképpen sem nevezhető kívülállónak a kérdésben. 108 Uo. 26. 109 Pauler T.: Szegedy i. m. 203. Egyébként Panier is jelzi Szegedi erős nemesi-rendi szellemiségét. Uo. 216. 110 Szegedi, /..-Assertor libertatis i. m. 94-95. 111 Az 1659. évi első kiadásban lásd a 15. oldalon. A szöveg friss kritikai kiadása és fordítása, amelyet fent idézünk: Révay Péter: De monarchia et sacra corona Regni Hungáriáé centuriae septem. - A magyar királyság birodalmáról és szent koronájáról szóló hét század. Szerk., bev., jegyz. Tóth Gergely, a szöveget gondozta és ford. Benei Bernadett et al. I-II. Bp. 2021. 3.5.2-3. (Szakaszbeosztás szerint.) Eme gyanúnkat csak megerősítheti az a részlet, ahol Szegedi az ellenállási jog eltörlését tárgyalja. Először semleges hangon közli, hogy a nevezetes záradékot megsemmisítették 1687-ben, de egy szóval sem dicséri vagy helyesli e döntést, sőt, hivatkozik a tudós koronaőr, Révay Péter (1568-1622) posztumusz országtörténetére, a De monarchiád mondván, hogy ott keresse az olvasó, mit is gondoltak az ellenállási jogról őseink.110 Ha pedig felütjük a megjelölt helyen Révay kötetét, ezt olvassuk Andrásról: „Igen tiszteletre méltó és szentséges törvényeket hozott tehát, amelyekkel gondoskodott a következő királyok üdvéről és tekintélyéről, valamint határozatokban óvta a magyarok szabadságát. Ezekre pedig mindegyik király köteles felesküdni, aki törvényesen és feddhetetlenül akarja a hatalmat gyakorolni. Amennyiben pedig a királyok közül bárki, bármikor, ellene cselekednék [tudniillik a törvények ellen — T. GJ, a karoknak és rendeknek kétségkívül joguk lenne magánemberként vagy nyilvánosan ellentmondani, sőt ellenállni, anélkül, hogy a felségsértés bűnétől kellene rettegniük — hiszen e bűn nem követhető el az ellen, aki saját hivatalának és esküjének határait átlépi.”111 Azon kívül, hogy az „óvta a magyarok szabadságát” {cavit Hungarorum libertati) kifejezés lehet Szegedi könyveimének {assertor libertatis Ungaricae..^ a forrása, más kommentárt alig igényel ez a részlet: nyilvánvaló belőle Révay erős rendi nézőpontja, ahogy az is, hogy Szegedi e nézőponttal maradéktalanul azonosulni tud. A felkészült jezsuita tudóst ugyanakkor már nemcsak a nemesi kiváltságok és az ellenállási jog érdekelte, hanem Bél Mátyásék kiadásához hasonlóan a dekrétumban szereplő fogalmak, tisztségek, nevesített társadalmi csoportok vagy éppen adófajták értelmezését is célul tűzte ki. Szövegkiadása tehát lényegében azt a megközelítést 1108
