Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA várnépből kiemelt jobbágyoknak (jobagiones de castrensibus exempti), avagy várjobbágyoknak neveztek.81 Abban viszont téved, hogy később, I. (Nagy) Lajos idején mindannyian a nemességbe olvadtak bele.82 Látható tehát, hogy a politikai csatározások közepette már folyt bizonyos tudományos eszmecsere is az Aranybulla tartalmáról — amint arra a következő részben bővebben is kitérünk. 81 Bárdosy, L: Animadversiones i. m. 97. A várjobbágyság előkelőbb rétegét képező, „szent király szabadjainak/jobbágyainak” vagy „természetes (vár)jobbágyoknak” hívott személyekre, illetve az alacsonyabb státuszú keltjobbágyfiúkra lásd Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 26.) Bp. 1999. 25., 29-44., 86-87. et passim. 82 Ez Bárdosy önálló - és téves - kijelentése. Bárdosy, /..-Animadversiones i. m. 97. Valójában a várjobbágyság jelentős része jobbágyi sorba süllyedt a 13-14. században, bár bizonyos hányadukat tényleg nemesítették. Zsoldos A.: A szent király i. m. 158—185. 83 Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. S. a. r. Csizmadia Andor. Bp. 1958. 54. (Lásd még ugyanott a 13. és 14. jegyzetet.) 84 Hajnóczy radikalizálódó eszmevilágára és hátterére: Bónis Görgy: Hajnóczy József. Bp. 1954. 118-141., 173-286.; Poór János: Bevezetés. In: Hajnóczy József. Vák, bev., jegyz. Poór János. (Magyar Szabadelvűek) Bp. 1998. 11-22.; Eva Kowalská — KarolKantek: Magyarországi rapszódia, avagy Hajnóczy József tragikus története. (Kor/ridor Könyvek 4.) Békéscsaba 2016. 148-152. Áttekintésünket Hajnóczy Józseffel (1750-1795), a tehetséges jogtudóssal, a tragikus sorsú „magyar jakobinussal” zárjuk, aki több munkájában is kitért II. András első dekrétumára a II. József halálát követő nagy politikai pezsgés idején. 1790-ben megjelent művében, amelynek lapjain az országgyűlésre javaslandó törvényeket tárgyalta, jelezte, hogy nem tartja szerencsésnek az örökös hitlevél ötletét (vö. 1741: II. te. 7. §.), tehát ha szükséges, a „nemzetnek” azon változtatnia kell. Ennek kapcsán a hitlevélben említett Aranybulla értékelését is elvégezte: egyes rendelkezéseit helyesnek tartotta, más rendelkezéseit elavultnak. Habár csak a cikkelyek számát említi meg, s bővebb kifejtést nem ad, érdemes megvizsgálni, milyen elv alapján választja szét a törvényeket. Hajnóczy szerint „a jól rendezett állam néhány sarkalatos kellékét tartalmazza” például a 2. törvénycikk, miszerint a szervienst perbehívás nélkül nem lehet elmarasztalni; a 7, amely a szerviensek hadkötelezettségét szabályozza; all., amely kimondja, hogy idegenek az ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak; a 14., miszerint a törvénytelenül működő ispánt meg kell büntetni; a 17, amely megvédi a szerzett birtokok tulajdonosait, illetve a 28., amelyben az áll, hogy az elítélteket erőszakkal megvédeni nem lehet. Ellenben elavultnak titulálta a szerviensek és egyházak adómentességének garantálását (3. te.), a megyés- és udvarispánok joghatóságának taglalását (5. és 9. te.), vagy a nyestadóról (27 te.), illetve az ispán jövedelmeiről szóló cikkelyeket (29. te.).83 Eme osztályozás Hajnóczy egyéb művei, illetve azok eszmevilága alapján érthető meg, hiszen megjelennek benne a jeles tudós által hangoztatott és a francia forradalmi eszmékhez közel álló követelések.84 Azáltal ugyanis, hogy a nemesi adómentesség alapját képező 3. törvénycikket elavultnak nevezte, nyilvánvalóan a 1102
