Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA- és a magyar trónnal megörökölt abszolút hatalmát - volt hivatott bizonyítani, az Aranybulla, illetve a királyoknak arra való felesküvése ugyanúgy káros anomáliának, félrecsúszásnak tűnik a királyok teljhatalma útjában, mint ahogy azt Kollár beadványában láttuk.47 Benczúr egyrészt szintén korlátlan uralmat feltételez István esetében, és tévesnek tartja azokat a véleményeket, melyek szerint Szent István az alattvalóitól kapta hatalmát, címeit, jogköreit.48 Emellett ha a főurak be is töltöttek bizonyos hivatalokat a királyi udvarban István koronázásakor — folytatja —, hitlevelet (diploma) biztosan nem kaptak tőle. Ez szerinte csak később jött divatba, II. András után, de akkor sem rögtön, továbbá akik ezt megtették - I. (Nagy) Lajos és Mária királynő -, azok is csak később, tehát nem uralkodásuk elején szánták rá magukat. így Benczúr szerint Werbőczy tévedett, amikor azt írta, hogy az összes király megesküdött a koronázás előtt, miszerint tiszteletben tartja II. András törvényét.49 Benczúr eme művének céljai kissé homályosak, de mivel a hitlevél létjogosultságát, a rendek királyválasztási jogát és Werbőczy hitelességét igyekezett megcáfolni, valamint külön fejezetekben írt az ifjabb király (iunior rex) és a társuralkodó (corregens) jogköreiről,50 valószínűnek tartjuk, hogy az ekkor társuralkodó II. József51 uralomra kerülését készítette elő. Bár nem ejt szót művében a nemesi adómentesség és hadkötelezettség kérdéséről, nyilvánvaló, hogy a korlátlan királyi hatalom igazolásával ezek megváltoztatására is jogosultnak vélte az uralkodót. 47 A nézőpontra, amelyet az udvari abszolutista politika hívei propagáltak, lásd Kosáry D.: Művelődés i. m. 594. 48 Eusebius Verinus [Benczúr József]: Commentatio juridica critica de hereditario jure Serenissimae Domus Austriacae in apostolicum regnum Hungáriáé... Viennae et Lipsiae 1771. 22. A művet - álné ven - bizonyosan Benczúr írta, mivel 1769-ben Kollárnak írt egyik levelében beszámol e munkájáról, és a címét is megadja. SoósL: Kollár Ádám i. m. 242. (nr. 205.). 49 Benczúr J.: Commentatio i. m. 25-27. Benczúr itt egyébként nyilvánvalóan összekeveri az eskü és a hitlevél fogalmát, ráadásul Lajos 1351. évi dekrétuma és Mária királynő 1384. évi megerősítő oklevele sem értelmezhető hitlevélnek. 50 Uo. 83-95. (De iuniore rege); 96-121. (De corregentis potestate). 51 II. József 1765-től volt társuralkodó a Habsburg Birodalom élén édesanyja mellett. 52 Franciscus Rudolphus a Grossing: Jus publicum Hungáriáé unica complexum dissertatione. Halae Saxonum, 1786. A művet németre is lefordították: Franz Rudolph von Grossing: Ungarisches allgemeines Staats- und Regiments-Recht, aus dem Lateinischen übersetzt von einem Freunde dessen, was Recht ist. [S. 1.] 1786. Ezzel eljutottunk egy igen nagy visszhangot keltő munkához, a Jus publicum Hungáriáéhoz, amely 1786-ban jelent meg. írója a címlapja szerint52 Franz Rudolf Grossing (1754 —1789 után), egy hányatott életű, számos szélhámossággal, így mások műveinek eltulajdonításával vádolt exjezsuita, akit Mária Terézia udvari titkárként alkalmazott, és egy ideig II. József is igénybe vette a szolgálatait - amíg 1096
