Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY fogadtak el.17 A békekötés meghiúsulta után a felkelt rendek az ónodi országgyűlésen törvénytelennek mondták ki az 1687. évi cikkelyeket, minthogy azokat erőszakkal, megfélemlítéssel, az eperjesi vérpad árnyékában kényszerítették ki; a rendek részben erre hivatkozva döntöttek a Habsburgok trónfosztásáról.18 Az ónodi artikulusokban nem tértek ki külön ^jus resistendis^ ám a detronizációról szóló latin nyelvű kiáltványban a trónfosztást kimondó 2. cikkely latin fordítása után megemlítették, hogy „Szent István és Jeruzsálemi András királyok törvénykönyve megengedi”, tudniillik a király nélküli állapot kihirdetését — vagyis az ellenállási jogot a detronizáció (egyik) jogalapjának tekintették.20 17 B. Kis Attila: Egy ismeretlen „angol” diplomata a nagyszombati tárgyalásokon. Századok 147. (2013) 878.; Kalmár János: Szatmár 1711: vég, folytonosság, kezdet. Századok 146. (2012) 878., 882. 18 Az ónodi végzéseket lásd Magyar történeti szöveggyűjtemény II/ 1-2. 1526-1790. Szerk. Sinkovics István. Bp. 1968. 2. 820—844., a vonatkozó rész itt: 824—826. Köszönöm Mészáros Kálmánnak, hogy felhívta a figyelmem az ónodi cikkelyek eme kiadására. 19 Az ellenállási jogra csak az „ellene mondottunk”, illetve „ellene mondunk” kifejezések utalhatnak, mint a felkelés és trónfosztás jogalapjára. Lásd uo. 824., 826.; Mezey Barna: Törvények és törvényalkotás az ónodi országgyűlésen. Hadtörténelmi Közlemények 120. (2007) 1162. 20 „[...] lege regni, signanterque sacratissimo gloriosum [! gloriosorum - T. G.] sancti Stephani et Andreae Hyerosolimitani [!] regum decreto admittente pronunciatum interregnum [...]” Ráday Pál iratai 1707-1708. S. a. r. Benda Kálmán - Maksay Ferenc. (Ráday Pál iratai IL) Bp. 1961. 207. Szent István „törvényén” itt az Intelmeket kell érteni, amelyet ekkoriban még törvénykönyvnek tekintettek. Ennek a IV. fejezetét idézi („A foemberek és a katonák tiszteletéről”) az ónodi második cikkely (Magyar történeti i. m. 825—826.), mivel az Intelmek írója szerint, ha a király kevélyen viselkedik az ispánokkal és foemberekkel, akkor elveszti a királyságát. A szöveg modern magyar fordítását lásd Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) Szeged 1999. 133-134. (Bollók János fordítása.) 21 1715: IL, 1741: II. 22 Marczali Henrik: Az 1790/91-diki országgyűlés I-II. Bp. 1907. I. 207., 209., 215., 220., 223. 23 Uo. II. 9., 70., 304. A Habsburg uralkodók a Rákóczi-szabadságharc után továbbra is tartották magukat az ellenállási záradék érvénytelenítéséhez: III. Károly, majd Mária Terézia hitlevelében és koronázási esküjében egyaránt ott szerepel a nevezetes kitétel az inkriminált részlet törléséről.21 1790-ben azonban, a II. József halálát követő „forradalmi” hangulatban ismét napirendre került a régi klauzula érvényének visszaállítása. Zemplén, Sopron és Veszprém vármegye is előírta a követeinek, hogy ezt szorgalmazzák az országgyűlésen, Árva vármegye követutasításában pedig az szerepel, hogy amennyiben a király nem tartja be a sarkalatos törvényeket, a neki való engedelmesség megtagadható, és az Aranybullában szereplő felkelési jog ismét érvényre jut.22 Később már magán a diétán, a királyi hitlevél szerkesztésekor is megjelent ez a követelés, ám nagy vita után mégis elhagyták.23 Az ellenállási jog tehát a politikai életben elsősorban a 17—18. század fordulóján kapott különös aktualitást, hogy aztán a II. József halála utáni nemesi mozgalom idején még egyszer feltűnjön a rendi követelések között. Valós jelentősége 1091
