Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bajcsi Ildikó: Kisebbségi magyar küldetés Csehszlovákiában. A sarlós nemzedék közösségi szerepvállalása Trianon után (Pálinkás Barnabás)
TÖRTÉNETI IRODALOM küldetéstudat felismerésében, a szociális érzékenységükben, majd a gyakran bekövetkező radikalizálódásukban ezek fontos értelmezési keretet jelentenek. A „masaryki republikában” az egyetemre vágyó magyar fiatalok már nem Budapestben, és nem Bécsben gondolkodhattak, hanem Pozsonyban, Brünnben és kiváltképpen Prágában. Az új államban immár egy kisebbségi közösség tagjaként szocializálódó és felnőtté váló első nemzedék számára a korábban elérhető társadalmi mobilitás megszűnt, a hagyományos karrierlehetőségek - a jogi, tisztviselői és hivatalnoki pályákon - beszűkültek. Az addig középosztálybeli családok a presztízs- és pozícióvesztéssel együtt deklasszálódtak. Ebben a helyzetben a magyar ifjúság eszmei tájékozódása, önképének, identitásának keresése érthető, főként, hogy Pozsonytól a Felső-Tisza-vidékig élő csehszlovákiai magyarság egy „kényszerközösségbe” került. Korábban közjogilag soha nem képezett önálló egységet ez a terület, sőt a természetes regionális kapcsolódások is mások voltak, így az erdélyihez hasonló közösségi eszme, regionális történelmi-politikai öntudat sem alakult ki. Ebben az időszakban jött létre a „szlovenszkóiság” eszménye: ebben a közösségi tájékozódásban pedig oroszlánrészt vállaltak azok a cserkészvezetők, akik az egyes iskolai önképzőkörök és cserkészcsapatok kereteit kitágítva a fiatalok mozgalmát elindították. A szerző alapvetően kronologikusan halad témájában, de nem száraz eseménytörténetet ír, mivel nagyobb hangsúlyt helyez az eszmetörténeti háttér, különösen a sarlósok szellemi tájékozódásának (bizonyos esetekben eltévelyedésének) feltárására. Az eleinte népi-harmadikutas irányultságú fiatalok, akik a „klasszikus triászt” - azaz Ady Endre próféciáit, Móricz Zsigmond művészi parasztidézését és Szabó Dezső mozgósító szenvedélyét —, illetve közvetve Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemiségét emelték példaként maguk elé (85-86.), az 1920-as évek végére, a mozgalom tulajdonképpeni gombaszögi indulására 1928-ban már - belső ideológiai feszültségeik ellenére - egyértelműen baloldali tájékozódásúvá váltak. Baj esi Ildikó részletesen ismerteti a cserkészmozgalmon belüli radikalizálódásukat és kiválásukhoz vezető elszigetelődésüket. Kitér arra is, hogy az alapvetően vallásos fiatalok a csehszlovákiai magyarság szociális nehézségeit megtapasztalva (Fábry Zoltán szavaival) az „etnográfiai szocializmustól” az etikai szocializmuson át akár a Csehszlovák Kommunista Párthoz való csatlakozásig is eljutottak. Baj esi Ildikó ugyan megértő könyvének hősei iránt, de az elfogult kultuszépítéstől vagy ítélkezéstől tartózkodik, így módszertanában közelebb áll a könyv lektoraihoz (Filep Tamás Gusztávhoz és Szarka Lászlóhoz), valamint tanárához, Simon Attilához, mint a Sarló-témában előd - és A Mi Lapunkat kiadó nyomdász-apa révén érintett, így elfogultnak tekinthető — Vigh Károlyhoz. Baj esi vissza-visszatér egy-egy témához, bizonyos információkat meg is ismétel, ezzel segítve a témában kevésbé jártas olvasókat. Mindez különösen fontos, mivel erről a történetről a rendszerváltás után születettek döntő többsége nem is hallott, és nemcsak Magyarországon, de az a szlovákiai magyar fiatalok körében is szinte ismeretlen a sarlós mozgalom. A könyv értékét növeli, hogy a közösség szempontjából olyan fontos kezdeményezések és hagyományok kerülnek felszínre, amelyek többé-kevésbé a sarlós nemzedék szerepvállalásához és emlékéhez kötődnek. Ilyennek tekinthetőek a nyári művelődési táborok, a klubmozgalom, a honismereti kerékpártúrák vagy a szlovákiai magyar fiatalok legnagyobb nyári találkozóhelyének és fesztiváljának számító Gombaszögi Nyári Tábor. Sőt, a „gombaszög-mítosz” hatása a Bálványosi, majd Tusványosi Nyári Táborok elindulásában is tetten érhető. Jogosan felmerülő kérdés, hogy a mozgalomként működő Sarlónak vajon hány fiatal volt a tagja, azaz milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk a mozgalomalapító Balogh Edgárék körének. Ahogy a szerző rámutat, erre nem is igazán lehet válaszolni, hiszen a Sarló értelmiségi fiatalok kapcsolati hálója és mozgalma volt, sohasem működött egyesületként, vagyis önálló jogi személyként s klasszikus értelemben vett tagsága sem volt. A Baj esi Ildikó által idézett csehszlovák belügyi jelentés „hozzávetőleg 25 egyetemistáról” (156.) ír, míg a Sarló 1931. 1073
